Ó egy világ hatalmas visszhangjai…
már feküdni sem szabad az ágyban
egy óvatlan apró mozdulattól
megráng felriad a kinti éjszaka
békétlenségben terjedek ki
lepréselt izgalom kényszerű középpont
ütlegelő szívdobogás –
de a visszhangok onnan az ágyon az üvegajtón
túli fehérségből a fagyból
vágnak vissza rám
nem kerestem nem akartam
elemmé kényszerülök
elemek közötti harcban
©Varga Ágota fotográfiája
Köszönöm férjem versének megjelentetését. Minden szerzőtársnak gratulálok, áldott karácsonyt, boldog új évet kívánok.