Ó egy világ hatalmas visszhangjai… már feküdni sem szabad az ágyban egy óvatlan apró mozdulattól megráng felriad a kinti éjszaka békétlenségben terjedek ki lepréselt izgalom kényszerű középpont ütlegelő szívdobogás – de a visszhangok onnan az ágyon az üvegajtón túli fehérségből a fagyból vágnak vissza rám nem kerestem nem akartam elemméTovább…
Látogatás Nagypéntekre virradó éjjel ismét meglátogatott a három angyal, kiknek eljövetelét még nem vártam, de jól ismerem az érzést, mikor felbukkannak a ladikkal. Összehajoltak hát felettem, bölcs fejüket ingatva töprenghettek: most vajon mi lesz velem? Eközben a szívem hol felgyorsult, hol lelassult, olykor egy-két ütemet kihagyott, majd rohanva tovább indult,Tovább…
Mondjam el, milyen? Semmilyen. Azt mondod: Meghitt az alkony, Az ősz. Pedig csak fogy Az élet. Hideg És Sötét A csend. „Egy nappal, lásd, Rövidebb az élet.” Élünk-e Előtte még? Nyomorgunk, Küszködünk, Félünk. Apránként Fulladunk. Fogyunk, Mint a fény Meghittnek mondott Őszi alkonyon. Télen a táj Halott. Végtelen sírhant ATovább…
csak tobzódjunk tovább vigadozzunk önmagunk gyatraságán gargalizáljuk át az éjszakát petting és másnaposság duruzsol bennünk észveszejtően gyengék leszünk holnap szinte nem is élünk pocsék jó érzés túlélve vegetálni nem is érthető az a néhány veszettnek hitt csodálatos év melyeket mint önnön bukásunk szimbólumait szemlélgetünk felesleges a többes szám ez nemTovább…
az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…
UTAZÁS, ÉJSZAKA Milyen árnyékos, milyen homályos, milyen sötét. Pedig csak álmodom. Ez csak egy elképzelt utazás egy hűvös, elképzelt tenger mélyén. Megsebzem magam egy tengerfenéknek ütődő horgonnyal, egy medúzával, aki még nem látott embert. Másnap véresen ébredek. Talán bántottak? Nem érzed jól magad?, kérdezik tőlem. Dehogyis. Dehogynem… A versek ígyTovább…
mintha álom, olyan az egész ismeretlen autóban ülök, nevetéseket hallok a rádióból, megyek keresztül európán, ezer és ezer kilométer van már mögöttem, ezer és ezer kilométer van még előttem, megyek keresztül európán, nevetés valahonnan, valami zörej, recsegés, valami hang kiúszik, valami hang bejön váratlanul, nem akarok sávot váltani, csak azTovább…
Haza felé Paul észrevette formás, hosszú lábaimat. Paul fekete fiú, nem beszél magyarul, de ért a nők nyelvén. Mellém szegődött és a második sarkon már szerelmet vallott, amiből szinte egy szót se értettem, csak azt, hogy nekem van a legszebb mosolyom és szemem kerek e világon, vagy legalább is aTovább…
Tékozlás Fényfestést rendez a hajnal szobám falán, de én átalszom. Reklám Óriásplakát tócsában: minden mosoly lefelé görbül. Vihar után Felhőrésen át süt a nap. Ránk vetül most Isten fejgépe. Noktürn Előtted a tó. Feletted az ég. Benned a mélység csendje. Tavi látomás Az ezüsthíd egy „I”Tovább…