Ferenczfi János: Az éjszaka nő

Mondjam el, milyen?
Semmilyen.

Azt mondod:
Meghitt az alkony,
Az ősz.
Pedig csak fogy
Az élet.

Hideg
És
Sötét
A csend.
„Egy nappal, lásd,
Rövidebb az élet.”

Élünk-e
Előtte még?
Nyomorgunk,
Küszködünk,
Félünk.
Apránként
Fulladunk.

Fogyunk,
Mint a fény
Meghittnek mondott
Őszi alkonyon.

Télen a táj
Halott.
Végtelen sírhant
A mező.
A jövő fogy.
Az éjszaka
Nő.