On:
In: Szépirodalom, Vers

Fetykó Judit: Megváltás Lászlónak … nem tudlak megváltani, csak elfogadni, dédelgetni, úgy ahogy vagy, magadért szeretni. Itt van belül a jó és rossz kulcsa, mi döntjük el magunkból kiindulva, a képmásra visszamutat önnön ujja, a zár egyforma, egyenlő az esély, mi kell? – a jó, a rossz a cél, melyértTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ó egy világ hatalmas visszhangjai… már feküdni sem szabad az ágyban egy óvatlan apró mozdulattól megráng felriad a kinti éjszaka békétlenségben terjedek ki lepréselt izgalom kényszerű középpont ütlegelő szívdobogás – de a visszhangok onnan az ágyon az üvegajtón túli fehérségből a fagyból vágnak vissza rám nem kerestem nem akartam elemméTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Hawk Roosting) Az erdő tetején ülök, szemem behunyva. Tétlenség, semmi megtévesztő álom horgas fejem s horgas lábam között: vagy alva próbálok el remek gyilkolást s evést. A magas fák kényelme! A forrongó levegő és a napsugár kedvemet keresi; és a föld arca fölfelé néz, hogy végigkutassam. Lábaim rákulcsolódnak a görcsösTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Magyar hangok: …” A függelék, a toldalék. A film végén mindig reánk vár. A mese megszakad – vagy új fázisba lép? Nincs szebb e röpke folytatásnál. Felbolydult avagy elzsibbadt idegzetünk. Ez átmenet tán talpra állít. Tompítva szent buzgalmakat, feledve bűnt, még eljuthatunk éjszakánkig. Még nincs elvágva az, ami cserbenhagy épp:Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„…az ember él”  (Babits)   Nyújtsd ki a lábad. Vagy a kezed. Bele a vízbe. Nem sósav az, nem is lúgkő. (Valamit összecseréltünk?) Könnyű harapást érzel, mert hideg ám: annak kell lennie. Nyomában pompás kicsi kórokozókból támad véredben tömérdek okozat. Ne félj, meg nem veszel. Inkább csak megkerülsz. Mit tudod?Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megöregszem hamar, higgadt, lassú leszek, kimérem lépteim a földön. Nem hajszolom, szilaj, sok üzenetemet, akkor már nem követelődzöm. Ahol éppen ülök, remélek megmaradni, nem lesz se hajam, se fogam. Bottal közlekedem, s ha gyaláznak, az annyi, mint egy múlékony szélroham. S bárhová, bárkihez tévedek, benyitok, olyan lesz, mint egy kötelesség;Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy itt lecsillapodnak,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felhőbe hangzavarba burkolódzva bámulok egyre távolabb a tegnaptól tegnapelőttől hol szemcséimben még fölbukkanok jelentőségtelen szúró pillanatok át az úton felismerés eltűnő hátam a látkör görcsösen összpontosít az otthagyott helyiségben kik maradtak lesikló figyelem távozik a láb csattan az ajtó átengedem őket a tettnek magam mögött hagyom a történetet kék szemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A hatodik napon is bízni kell még. Amikor az üresség rád tapad. Csak férjen hozzád az az elevenség. Az ő ünnepének add át magad. A hatodik nap – Ő? Neked, szerelmem. Összeérnek a térkép pontjai. Sugarad most majdnem kivehetetlen – lásd, már szólítva bírok vallani –, mikor már csak izzóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hazatérés Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy ittTovább…