On:
In: Szépirodalom, Vers

Igen, már a lépcsőfokok. Tehát közeledem. Egyenletes iramban fogynak előttem, fölöttem: szállít a mozgólépcső, beteljesíti az időt. Könnyedén múlnak a méterek itt, e tágas vájatban, a föld alatt. Máris periszkópon leshetem közeljövőm. Ki kell bukkanni. Fel a búvárral. Hív a felszín, mely az alkalmat megadja: egyszer, és ki ne tudná,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bárdos László nyersfordítása nyomán   Egy novemberi délután nézelődsz egy pizzéria teraszán. Rögtön átjár a hideg, vénülő csontodig hatol a rideg meglepődés; milyen kevés a vendég. Magával ragad az a gondolat; dervis körül a szél port kavargat, dervis port, por dervist. Amott egy nő üldögél, olvas, lapoz, könyvét épp hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(egyoldalú párbeszéd)   Odabent mindenütt kincsek hevernek, goromba fényük már-már megvakít. Én ne tudnám, amit akárki sejthet, miképp árulják létem titkait? Szavakat susog a gyémánt, az ékkő, írott véset dereng mindegyiken. Rémült álmom, a gyermekkort idéző, olvashatóvá lesz így sebtiben. Eredetem homályában időznél? „Szezám, tárulj!” – „Tolle, lege!” – Nosza!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ember lerogy vagy leül, fölkínálkozik az alkalomnak. Erre valami beleköltözik, mintegy jeladásra, vagy belülről támad? Máris folytatódik. De csak a környezet mondható el, a szék, a tükrök, szemben a gépezet, átellenben már merev díszlet a lomb, megfeszül, egyszer majd kiszúrja a szemet, másszor a távolságba olvad, s hirtelen dühötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére)   Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…