Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel
szállnak be, elemózsiával,
früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag
áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem
nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe,
de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét,
férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai.
De lám, ahogy itt lecsillapodnak, elrendeződnek:
már-már hasonlítunk. Ez a hazatérés.
2023-07-27
Különleges filozofikus elmélkedés ez a vers. Élmény. Köszönöm.
Köszönöm férjem versének megjelentetését. Minden alkotótársnak gratulálok!