Hogyan lehetséges, hogy az ember lánya mosogat, takarít, főz, a jószágot már megetette, és közben belibeg valami furcsa alak, amilyet még sose láttam, lépdel, de mégsem lépdel, egy arasszal a föld felett jár, bőre sápadt, mint egy halotté, de mégsem olyan, mert ragyog, akár a hó vagy a napsütötte víztükör.Tovább…
Semmi baj, Csak nem hihető. Említésszám és valóságtartalom, szignifikáns eltérés. Belső kutatás, külső felmérés. Kérdés és „bárcsakne” válasz. Ez most a mérleg. Menekülés a veszély elől a langyosba, a biztosba, a nem igazi valósba. Ez most a mérleg Kibillent a tűrés. Értelem-érzelem libikóka. Nagy szakítószilárdság. Ipari terhelés. Ez most aTovább…
Izmos test, csibészes tekintet, Mintha tudná, mi jár a fejemben! Szüleitől már rég elköltözött. Kemény húsú, mesteri az edzés-terve. Tájékozott és verskedvelő. Szellemes. Testét kívánom. Vonz a tekintete, nem ismerek magamra. Várom a találkozást, mintha kötelező volna; Mégis kerülöm a környéket is… Hosszú beszélgetések. Meghitt hangulat. Cifra szavakkal telehordunk egyTovább…
Ez mind ugyanaz. Az oltár feletti áldozatban bumm, karambolozik Isten és az anyag, múlandó és örök, s bár látszatra semmi különös nem történik, rögtön felismerjük őt a kenyértörésben. Az oltár feletti áldozat ugyanaz, mint a házaspár szerelmes egybefonódása, melyben már nem férfi és nő, hanem nőfi és férnő lesznek, sőt,Tovább…
Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy itt lecsillapodnak,Tovább…
Magamhoz ölellek, hangosan sírsz. Mindig ez történik, amikor elélvezel. Könyörögsz, hagyjam abba, de igazából mindketten tudjuk, valójában azt akarod, hogy befejezzem. Fejemet a combjaid közé szorítod, bőröd a fülemre simul. Nem hallom a nyögéseid és a sikolyaid, nem tudom megállapítani, hol tartasz a kielégülés felé vezető úton, ezért a testedTovább…
Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…
Bretegségbe tompulva ülök a villamoson. Szövetkabátom vastag gallérja a fülemig felhajtva, jóformán semmit sem hallok, sem kívülről, sem belülről. A gondolatok lomhán próbálnak zabolátlankodni, de hiába minden, nautilusz módjára süllyednek alá elmém takonyóceánjában. Szeretnék elkapni közülük egyet-kettőt, de nem megy, nagy itt a nyomás, és én nem vagyok elég fürge.Tovább…
Ez a május nem az a május. Az az orgona sem virít már. Azok a virágok sem nyílnak. Többé nem közelít az a nyár. Ez már egy teljesen új tavasz. Emlékeimben él a régi. Már nem futtatja a véremet. Elég nekem a nyüzsgést nézni, ahogyan évezredes sorban, megint élni kezdTovább…
Itt mindenki csak döf és sose hátrál. Szarv ki szarv! Szúrj csak! Ne veszíts sosem! Ki gondolkodik, az meg, mint a nádszál: kételkedik. És ez is győzelem. A másik embert nézd, és ne az eszmét, mit lobogtatnak „néked és nekem”: bikának posztót, mielőtt ledöfnék. A részvét fontos, nem a győzelem.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.