azon csodálkoznak majd – az összeesős változatban –, hogy mit keres egy idegen a kertemben, a házamban, hogy miért ismer olyan történeteket, amiket csak én ismerhetek. én meg azt mondom nekik, hogy nézzétek, élek, csak a testem cserélődött ki egy ködös estén, mert mellém ért egy másik. egy másik mi.Tovább…

„Most pedig tessék játszani!” – mondtad. Ott maradtam. Egyedül. Játszani. Sóhajtok. Hiányzol. Soha nem szerettem babázni. Nem válaszoltak, nem reagáltak. Rám néztek. Üres tekintetük megijesztett. Számoltam a másodperceket, perceket. A kiskacsás órámon lassan haladtak a mutatók, Kegyetlenül lassan. A minták a szőnyegen nem lehettek elegen, hogy lefoglaljanak, amíg be nemTovább…

Egyensúlyozunk két lyukas zsebünk közt, teli polcokról pakoljuk tele kabátunk, elmarad mögöttünk, és beledűl az arany semmibe, lehet belőle, zakó, kiskabát komputereknek újabb pleisztocénben, szvetter Noénak, hogy az Ararát elé ne egyszál krómacélban érjen.   Parti Nagy Lajos: Angyalstop / PIM, Digitális Irodalmi Akadémia (2019)Tovább…

Mint sokat szolgált koffer, A papa munkásszállós vulkánfibere A padlás mozdulatlan sötétjében. Mint egy könyvben felejtett Gyűrött sarkú fotó a nyaralásról, Az egyetlen és utolsó, Amire majdnem mindenki Azt mondta, előnyös. A néma pince ravatalában Gázpalackok és gumicsizmák között Gyászoló családi ereklye, Amit csak azért emelt el A család feketebáránya,Tovább…

Lakodalomba voltam hivatalos. A sokadik unokatestvér akkor jó a háznál, ha több száz fős a rendezvény. Segíthet a kis létszámú személyzetnek kihordani az ételeket, hogy egyszerre ebédeljen mindenki. A rokonság aztán idővel átrendeződik. A szorosabban vett családi kötelékek asztalkörüliségéből az italfajták vagy zenei ízlés szerinti korcsoportos bontásba. Ez a lakodalomTovább…

– ízelítő egy készülő regényből –   A kukoricamálé édes, meleg illata jutott eszébe és csak futott, futott a táblában, csenevész karjait kitárva, azzal sem törődve, hogy az éles levelek felsértik a bőrét. A nyári nap késő délutánja meleg fuvallatokkal lengte be a gácsháti határt. A kukorica embermagasan hajladozott, sötétTovább…

(mert) gyermekként megálmodott vágyálmaid hamvába hullt reményeinek fejfája mellett el nem sírt könnyeidet fásult beletörődéssel is képtelenség visszatartani oly sok megpróbáltatás után (mert) hangtalan az éj az elefántcsont tornyok végtelen árnyékában feszülő csendben várva a harmóniára hogy ne zavarja magányod messzi utakra készülő meghitt imáit (mert) semmilyen hangszeren nem hallhatodTovább…

Egy ismeretlen világból nézel rám, s tekinteted olyan, mintha éppen segítségért kiáltanál. Csendben szólok hozzád, hogy senki, senki más meg ne hallja. Mi a baj mond? Mitől félsz? Ki akar bántani? Ó együgyű gyermeki gondok. Még nem tudod mi minden vár rád. Mi akarsz lenni? Tengerész, pilóta, föltaláló, bűvész, vagyTovább…

A frász tört ki, amikor Mickey Rourke csókolózott a filmvásznon azzal a dauerolt hajú csajjal. Bepánikoltam, menekültem a moziból, mit sem törődve, hány embert kell felállítanom. Elengedtem a fülem mellett a zúgolódó hangokat, nem zavartak a sötétből rám villódzó szempárok, átgázoltam a kinyújtott lábakon, hazáig futottam. Nem ez volt azTovább…

volt egy kert benne szél járt és napsütés szórta szét áldó gyöngyeit mandulák barackok almák vérmeggyek mindenütt ha csak egyet vettem ajkaim közé máris ott volt az Éden de legjobb volt a július mikor a kukorica fiús termése érett s bódítóan érett illatát felraktam jókorán magamnak bajszát legényke-mágia s hátulTovább…