azon csodálkoznak majd – az összeesős változatban –, hogy mit keres egy idegen a kertemben, a házamban, hogy miért ismer olyan történeteket, amiket csak én ismerhetek. én meg azt mondom nekik, hogy nézzétek, élek, csak a testem cserélődött ki egy ködös estén, mert mellém ért egy másik. egy másik mi. egy másik test. ennyire egyszerű, mit nem lehet ezen érteni, mondanám egyre türelmetlenebbül, a sírógörcsre meg még türelmetlenebbül reagálnék, nehogy már azt játsszuk, hogy én vagyok a megértő, hát az én testem cserélődött ki, talán én vagyok az áldozat, nem. ezt kérdezem, felviszem a hangsúlyt, és akkor már kiabálok, amire az a válasz, hüppögve egyébként, hogy de hát eltemettünk, hogy már túlvagyunk ezen, hogy minek kell feltépni a sebeket, amik még be sem hegedtek. jobb lett volna, ha nem jössz. ha már egyszer elmentél.
Élet és Irodalom / LXVII. évfolyam, 29. szám, 2023. július 21.
©Schild Tamás fotográfiája