On:
In: Szépirodalom, Vers

azon csodálkoznak majd – az összeesős változatban –, hogy mit keres egy idegen a kertemben, a házamban, hogy miért ismer olyan történeteket, amiket csak én ismerhetek. én meg azt mondom nekik, hogy nézzétek, élek, csak a testem cserélődött ki egy ködös estén, mert mellém ért egy másik. egy másik mi.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint sokat szolgált koffer, A papa munkásszállós vulkánfibere A padlás mozdulatlan sötétjében. Mint egy könyvben felejtett Gyűrött sarkú fotó a nyaralásról, Az egyetlen és utolsó, Amire majdnem mindenki Azt mondta, előnyös. A néma pince ravatalában Gázpalackok és gumicsizmák között Gyászoló családi ereklye, Amit csak azért emelt el A család feketebáránya,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt hitték, csak szimulál, nincs is semmi baja, pedig több napja esett az eső, mintha már nyálazta volna az ujját az ég, hogy átlapozzon az élete felett. A legkisebb gyerek talált rá. Teljesen kétségbeesett, de egyedül nem tudott sírni, olyan volt a fájdalom, mint egy legalább két hangszerre írt fantázia.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ritkán meséltem történeteket. Inkább a jelenségek és a tárgyak, ahogy saját megnőtt terükben állnak, kivilágosítva maguk felett, maguk körül valami glóriát, valami gyöngéden bizsergető, túlédes vonzást, amely egyre nő, amikor a figyelem át- meg áttapintja hűvös felületüket, amíg egyszer valami szédület, valami önmagam-felett-vagyok érzése jár át, és a sejtmagok energiájaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Égi ösvény vár fölöttünk, csillagokhoz ér a táj, arra tartunk kézen-fogva, ahol együtt égnek el – a szürke alkonyt ha bejárták – mind, a hamis földi játszmák, az álnokság és rettegés, s én kivilágos-virradattól termékeny, szép csendben várom, amíg a fény felderül a szétolvadó jégidőből, s mellettem majd ott lebegsz,Tovább…