Egy kisfiú lebeg a medencémben. Órák óta figyelem.
A víz teljesen kihűlt. Kiveszem, nehogy megfázzon.
Mire szárazra törlöm, már hatéves. Folyékonyan ír és beszél.
Leemel egy lexikont a polcomról és megkérdezi,
hogy beleírhatja-e a hiányzó szavakat.
Mondanám, hogy a könyv nem játék.
Persze engedem, de csak ceruzával.
Meglep, hogy a helyzet cseppet sem természetellenes.
*
Egyszer csak benyit egy gyerek a mellkasomba,
és szólongat. Úgy hív, hogy anya. Bújócskába kezd a bordáim között.
Tízig számolok. Csak kilencnél járok, amikor utána megyek.
Mint alma a héját, úgy kitölt a félelem, hogy mire megtalálom,
új alakot ölt. Lány, ennyit tudok róla. És hogy nincs bennünk semmi közös.
*
A csilláron hintázik egy gyerek.
Nem tudom kié, hetek óta be-bering az álmaimba.
Alacsonyan száll a padló felett,
lábai a parkettát súrolják.
Régóta hintázhat ott,
mert két sávban kikopott a padló.
Megjelent: Hévíz, 2017. nyár
A szerző oldala: https://www.facebook.com/postamariann/
©Hemm Lilianna alkotása