Megszülöm magam egy ibolyabársonyos, szép tavaszi este. És várom a reggelt. Jöhet az új földrész. Az új háború. Találmányok és felfordulások, diadalok és háborúk dühös sorozata. Végül végighemperedem a földön — jóllakott hernyó — és boldogan figyelem, ahogy millió csillag figyeli millió ivadékomat. Á, csak te te vagy?, nevetnek rajtam.Tovább…
Intézkedem, ne félj. Kiveszem a foltot a nadrágodból. Megvarrom. Kijavítom. Odaadom. Ébresztelek. El is temetlek, ha kell. Mert a tiéd vagyok. Hűségesen. Áldjon vagy verjen. Mindörökre. A tenger egy kékségnyi rész belőled. És egy kékségnyi rész belőlem. De nem kell vigyáznom rá. Nem kell ébresztenem. Nem kell eltemetnem. Fenséges közönyeTovább…
Ha szeretsz, csendben érkezel. Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül, lábujjhegyen osonsz a szobádba. Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz. Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál. És nem, nem zajongsz semmiért sem. Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz, hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy, csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak. Mint aTovább…
Kicsit már meguntam anyáim-nagyanyáim-dédanyáim titkait. Nézzünk fel a férfiakra, hogy lenézhessük őket! Fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le! Én csak nézni szeretek. Kislány koromban a szelek színét is láttam. Az őszi bíborszél karjába vett, a türkiz megrángatta a hajamat és a szoknyámat, a sárkánypikkelyes szél augusztus végén támadt, megtöltötte aTovább…
Szolgák voltak, ma királyok. Szabadok, rendíthetetlenek. Lemondani néhány dologról maga a fájdalom. De egyetlen perc alatt elveszíteni mindent? A zuhanás jéghideg gyönyörűsége. Száguldasz mélyebbre… és egyre mélyebbre… A szád tele földdel, kezed-lábad hideg és merev. És a szív? Talán nem is bír el ekkora gyönyörűséget. Tovább…
Tervezett halált szeretnék magamnak. Készülni rá, a dátumát beírni a határidőnaplómba. Mondjuk, csütörtök, 18 óra. Előtte portalanítani kitisztogatni rendesen a vécét, hajat vágatni, manikűröztetni, kedvenc cipőimet sorba rakni, gondosan sminkelni, az utolsó leveleket még megválaszolni. A hold! A hold! A hold! Még korán van. Tőle nem tudok elköszönni. A kórházbaTovább…
Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…
Épp a hét napjait gyakoroltuk anyámmal, mikor vonat lihegve megállt Szombathelyen. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap… Ma péntek van, és közben diadalmasan bömböl a hangosbemondó: Szombathely állomás! Szombathely állomás! Dühösen felpattantam: ha péntek van, akkor hogy a csudába érkezhettünk meg Szombathelyre? Talán át kéne szállnunk egy másikTovább…
Saját számom a kijelzőmön. Éva hívja Évát. A mobiltelefonom talán hallucinál? Háborús sokk? Poszt-, transz-, szürreál? Meghalt valakim valahol, vagy én nem élek már? Biztonsági okokból adja meg azonosítószámát, utána lépjen ki a beszélgetésből! Felejtse el az egészet! Mint egy sötét, lebombázott várost elfoglalták az életemet? De nem. Csak azTovább…
Anya már megbánt engem. Velem sem lett a világ fényesebb. A tavasz kitartóbb, a vasárnap derűsebb, a szatyor, a teher, a mindennapi könnyebb. Nem érdemeltem meg, hogy. Mert nem igyekeztem. Isten csak egy ócska szó. Mint a viszlát, a jobbulást, a sok szerencsét, a hű, de jól nézel ki, angyalkám.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.