Anya már megbánt engem.
Velem sem lett a világ fényesebb.
A tavasz kitartóbb,
a vasárnap derűsebb,
a szatyor, a teher,
a mindennapi
könnyebb.
Nem érdemeltem meg,
hogy. Mert nem igyekeztem.
Isten csak egy ócska szó.
Mint a viszlát, a jobbulást,
a sok szerencsét, a hű, de jól nézel ki,
angyalkám.
A gyereknek kéne ifjú pietàként
levenni a terhet, és karjában átemelni
szegény mamát (minden mamát)
a fényes üdvösségbe.
Hiszen.