Minden sejtem a halottaké.
Ha a sejtjeimet kifeszítenék,
egy végeérhetetlen szólánc lennék
óceántól óceánig: nyögések, sóhajok,
parancsok, emlékek zagyva keveréke.
Életvonal – szakadatlan és szörnyűséges.
De enélkül nem tudnám befűzni a cipőmet.
Nem látnék, nem fáznék, nem hallanék,
és nem üzenhetnének a halottak senkinek.
Ám van-e értelme milliószor látni a napfelkeltét?
A fénynek nincs története.
©Hemm Lilianna alkotása