Garaczi László versei

Mi meg…
(a szabadság útjai)

… egyszerű halandók,
elvagyunk valahogy.
Elmatat rajtunk az éjszaka,
lemeztelenít és egymáshoz présel.

Ha nem bírjuk tovább,
fülünkbe forró fülolajat öntenek.

Ha nem bírjuk tovább,
úgy teszünk, mint aki tovább bírja.

Ha nem bírjuk tovább,
felesküszünk bárkire,
és bárki felesküszik ránk.

 

Előhívás

Ugyanaz a kép: apró repedések,
elmozdulások, hibák
a megfékezett időn.

Változások finomszerkezete
lassú erjedés:
puhuló gyümölcsként érő alkony.

De ez most valami új: minden az,
aminek látszik, de minden, ami
látszik, nem az.

Nem értelmezni, nem üzenni: de
mit nem, és kinek,
egy sötét pincerekeszben
guggolva.

 

Garaczi László írói oldala: https://www.facebook.com/garaczilaci