Haikufüzér
Te még nem tudod,
s míg félelmed irányít,
nem is tudhatod
még nem tudhatod,
míg el nem veszítesz, mit
én már rég tudok
nem is láthatod,
hisz felhő takarja az
éltető napot.
Egyszer megtudod.
Hulló falevélben is
majd én suttogok,
mikor a téli
erdőt járva alattad
a friss hó ropog,
ott is én leszek-
tavaszi szellőként majd
én cirógatok.
Zápor után nézz
fel, majd látsz ezer színben,
ahogy ragyogok.
A titkot akkor
megérted, s meglátod, hogy
mily ÓRIÁS vagyok.
©Novák Netti Vivien: Emlék