Haikufüzér Te még nem tudod, s míg félelmed irányít, nem is tudhatod még nem tudhatod, míg el nem veszítesz, mit én már rég tudok nem is láthatod, hisz felhő takarja az éltető napot. Egyszer megtudod. Hulló falevélben is majd én suttogok, mikor a téli erdőt járva alattad a frissTovább…
(vitatkoztam Veled) miért érzem úgy Istenem megfeledkeztél rólam nem aludtam az éjjel Veled vitatkoztam dühös vagyok kéregetek mint egy koldus nem kapok csak alamizsnát morzsát úgy érzem éhen fagyok a plusz 20 fokban Ravenna mozaik templomában írom ezt a levelet Neked csodákat látok mégis fázom mondd mi kell ahhozTovább…
Hol vagy, te ismeretlen lány, aki miatt fagyott ujjam? Hol mosolyodból a talány, hol hangod, hogy újra halljam. Hol van ujjaid ág boga? Izzadt tenyeremben őrzöm. Fogaidnak fehér sora, és kerek melled a börtön. Hol van merész miniszoknyád, – combod tovább látta szemem – képzeletem tüzes álmát én azóta semTovább…
Tüllben forgok: látsz is, nem is. Táncom igaz, arcom hamis. Csalás vagyok: örök hűség. Irizáló sokszínűség. Hangom bűvöl: érzéki, lágy. Beleremegsz, ha rádkiált. Körülfonlak! Beborítlak! Karom ápol, óv és ringat. Rám mosolyogsz: végzek veled. Öleltelek? Csak képzeled. Szemem követ: te el nem mész! Tükröd vagyok: ne engem nézz. Mit kapniTovább…
Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…
Megmondom a tutit, ez a Jézus-dolog fel van fújva, nekem olyan szirupos, hogy szeressétek egymást, ja, meg utánlövés, Szenes Iván is pont így énekelte. Összefüggéstelen kicsit, hogy most akkor ki az én felebarátom, nem egészen a barátom, vagy mi van? És a felebarátom fele, az a negyedbarátom, és azt márTovább…
Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…
B.A.-nak talán fel sem fogtam hirtelen… a levendulás illatgyertyát is másnak gyújtottam meg, pedig miattad vettem, hogy romantikus legyen… egy koszos panelfal mellett álltam, és éreztem a telefont, ahogy arcomra olvad, égetett a hangodban jártan, fejemben a gondolatok stroke-ja, hogy „nem szeretlek eléggé”… még ma is látlak, ahogy mosod magad,Tovább…
Te vagy – Evokáció Radnai István verssoraira – „magad vagy kit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”. Radnai István Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabjaként rég’ halott ősök emléke vonszol bezápult, bomló, halódó sorsbólTovább…