Átváltozunk ma éjjel.
Te rámutatsz a kertnek
egy sarkára, hol holdjuhok
fehér füvet legelnek.
Én várok éjszakámban.
Az ég-ébenfalapban
csillag-szögek. Alattuk
megállok mozdulatlan.
Új hajnal pálma ábrát
vet kőre és homokra.
A kőből nő ki szívem
parázsló csipkebokra.
*Víz Judit / Vasadi Péter Emlékoldal
©Kovács Emil Lajos – Még egy pillanat (Domahída)