On:
In: Szépirodalom, Vers

Tűzének Feleségemnek majd bűneimben végigégek langyos viaszba gyúrt kanóc olvadozó testem fölött rőt lángocskaarcom imbolyog az éji kert koromsötétje jobban riaszt, hogy lángolok hisz túl e kert vakolat-éjén forognak tüzes lángdobok tüzük kivérző bőségével viasztalan és bűntelen tüzük tűzzel növelve folyton tüzet fal, ég, gyújt szüntelen egymásba lobbanó szívüktől páráváTovább…