Ezen az őszi dombon, a harmatcsepptől csillogó füvön, alig néhány lépésnyire Hölderlin kék fenyőitől, melyek egymásnak nemcsak ismeretlenek, de egyek is a föld alatt, kráternyi nap- sugárban, ebben a juhar- falombnyi csöndben, e csillagágon ingó serpenyőn, mely mégis mozdulatlan földdudor és három szárnyait nyitogató pillangó közül kidomborodik, ahol az alsóTovább…
Jónásaként cet-életemnek araszolok előre a húslabirintban, mindig előre, s tudom, egy napon kiköp majd, elereszt. Futni e test sok, úszni benne nem elég híg így hát egyre furakszom térddel, ököllel, tolva magam gyönyörű húsbíbor-lila dombjai közt, mint a vakondok. Homlokomra cet kínjának verejtéke tapad, ellep méhe omló olajával s lassúságbaTovább…
Te fű. Ti kövek. Te homok. Te inda. Ti fák a tűlevelekkel. Te toboz. Te serkenő fűz- csemete, királynői, ahogyan barkásodsz. Mit néztek állhatatos növényi szeméremmel? Rátok ereszkedik nesztelenül az ország. Szent személyesség nyilall a gyökérig. Ezért nem ember égett ott, hanem egy csipkebokor. Nem a csukló- vér buggyan, hanemTovább…
Virágok állnak vasban, vasak merev esőben. A láng emléke ázik berozsdált puskacsőben. Az áldozat feküdt mellén üszkös furattal. Csupraiból kidőlt a só, ecet, hamu. Csatakos volt és meztelen és teste mind fehérebb, a kígyózó erek egyre sötétülők. Tenyere fénybozótot lobogtat ólmos égre. Az arca már ragyog. A talpából arany folyókTovább…
Mindenki feleségét elsiratom. Nőjét, kedvesét, szeretőjét. Még ha él is. Előre. Minden megholt asszonyban az én melegem hidegül. Mint annyi megtöretést másért, magamért, elszenvedem ezt is. De gyűlölöm a halált, ahogy szótlan’, elegáns zakóban megjelenik, igazgatja a csokornyakkendőjét, s biccent cinikusan: Akkor mehetünk… Nem járok temetésekre. Ott bandukolok mégis aTovább…
Hall az is, akinek nincs füle. S beszél, akinek néma szája van. S beszéd helyett a szájasok csak kelepelnek. Zümmögő kórus a Teremtés. Az ember víz. Vas. Levegő. Arány s aránytalanság. Ásvány, só, galaxis. Vér s igék. Izom és öröm. Látod? Ez egy küszöb. Te vagy. Átlépek rajtad óvatosan. Meg-Tovább…
Fal védi ezt a századot is. Rajta fülem. Mélyen zengő dalokat hallok. Meg sikítást. Csörögve vonulókat. Lerakjuk utainkat, újra meg újra lerakjuk. És kőtörzsük van ciprusainknak. Fémkoronáik közt itt-ott még megcsillan a Genezáreti tó. Volt idő, amikor porgomba alatt lerogytak városaink. S kürtszóra fölépültek. De mint a magot, sietősen bokrokTovább…
bárki legyen az, a kárára semmit. se tenni, se akarni, se írni. de akár egy nép is belebukhat ha köp a dologra s lassan kiderül annak a dolognak igazság a neve; meghajolni a közakaratnak, elegánsan. zörrenés nélkül járnak-kelnek az emberek kisalakú vitrinnel a szívük alatt. frigyszekrénnyel. papja lehetsz vagy aTovább…
Ha én vagyok a tűzfelügyelő, végigjárom a kolostort, zárok, nyitok, benézek, lesem a szobák sarkait, lappang-e zsarátnok, hüvelyknyi láng, hogy titkon táncba kezdjen. Semmi. Az éj sötét és tűz- telen. A hold fehér négy- szögeiben a föld fenyegetően zöld. Kígyózik fölfelé a fű, lengve nől, hersegve, bokrosan s hirtelen ellepiTovább…
bárki legyen az, a kárára semmit. se tenni, se akarni, se írni. de akár egy nép is belebukhat ha köp a dologra s lassan kiderül annak a dolognak igazság a neve; meghajolni a közakaratnak, elegánsan. zörrenés nélkül járnak-kelnek az emberek kisalakú vitrinnel a szívük alatt. frigyszekrénnyel. papja lehetsz vagy aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.