fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…
Olvastam valahol, hogy Freud ifjabb éveiben szégyenlős volt, és zavarta, ha fiatal páciense szemben ülve vele az arcába meredt, ezért heverőre fektette a betegeit, ő maga pedig az illető fejéhez telepedett, hogy ne is lehessen látni őt. Ebből aztán a pszichoanalitikusok rítust csináltak: minthogy Freudnál így volt, valószínűleg így aTovább…
Neked Létó[1], lüktető örömöd eljöveteléig, míg a jóslatok ígérete szerint, fiadat az ezüstíjas, lantpengető Apollón-t világra hozhatod, az előtte és az utána ideje közt kell bolyonganod. Héra[2], a féltékeny istennő üldöz, és éhesen, szomjasan kell vándorolnod, míg ócska csónakodon el nem vetődsz Délosz[3] szigetére, kövek nőtte síkságára, a csupa bozótTovább…
a nem szeretembe már beleírták hogy szeretem csak megerősítésnek került elé a nem egy felmérésben megállapították az önmagukkal folytatott beszélgetés 70%-át hatja át mélyen a destruktivitás és időnként a megrögzött optimisták is sajnálják magukat csak nem hagynak annyi időt az önsajnálatnak mint aki pesszimista ahogy a kudarc a siker előszobájaTovább…
A roppanó gally hangjának városa Town of the Sound of a Twig Breaking Késnek gondoltam az arcukat. Ahogy rám szegezték. És vártak. A vadász olyasvalaki, aki figyel. Prédájára oly kegyetlenül, hogy fegyvert ránt. Elő a kezéből és felnyársalja. Magát. Szerelemváros Love Town Berohant a lány. Elázott búza. Sárga hajfonat.Tovább…
Szikrázó napsütésben, csukott szemmel ülve utaztam a vonaton. Ernyedten és egy kis fáziskéséssel löttyentem erre-arra, majdnem úgy, ahogy a lankadatlanul ráncigáló szerelvény diktálta, amikor a szemhéjamon átsuhanó árnyékok eszeveszett játékba kezdtek. Tudtam, ez azt jelenti, hogy elértük a folyót, ami mindig lázba hoz, és amit sohasem mulasztok el. Sietve felnéztemTovább…
Sosem tudhatjuk, mi játszódik le egy gyermek fejében. Csak sejthetjük. Éberen figyeli a körülötte lévő világot, de azt gondoljuk, nincsen tudatában annak. Ezért kérdez. Ám sokszor ezek a kérdések is értelmetlennek tűnnek, legalábbis a mi, felnőtt szemszögünkből. Az alábbi, kissé töredezett, mozaikos történet arról szól, hogyan váltak ezek a kezdetbenTovább…
Reggel hét óra. A külvárosi iskola tantermei még üresek, a 10. b. osztályba elsőnek Karesz érkezett. Ma hosszú nap, tanítás után focimeccse lesz. Tornazsákját ledobta a pad mellé. A beszűrődő reggeli napfényben látta a porszemcsék táncát. Porvirág, gondolta. Tulipánalakot vélt felfedezni a bekukucskáló napsugarak és a porparányok egyvelegében. Miért pontTovább…
bordó fürtök versengenek a lugas alatt élvezik az őszi napsugarak aranyát míg bennük édesedik a nyelveket simogató gyönyör némán kapaszkodsz a látványba előtted filmként peregnek múltbéli szüretek mint távolba veszett illúziók mivel a jelen zászlói félárbócon árvák csak az emlékezés kilyuggatott fátylán szűrődik át meg át a megfogalmazhatatlan hiány teTovább…
„Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.” (A gyertyák csonkig égnek – részletek) „Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunkTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.