a nem szeretembe
már beleírták hogy szeretem
csak megerősítésnek került elé a nem
egy felmérésben megállapították
az önmagukkal folytatott beszélgetés
70%-át hatja át mélyen a destruktivitás
és időnként a megrögzött optimisták
is sajnálják magukat csak nem hagynak annyi időt
az önsajnálatnak mint aki pesszimista ahogy
a kudarc a siker előszobája vagy a könny a boldogságnak
úgy az önutálat is csak az önszeretet előszobája lehet
nem igazán szeretem az előszobákat
mind nyirkos és keskeny az ember itt bújik ki
cipőjéből és veti le felesleges ruhadarabjait gondolom
egy képzelt előszobában ugyanígy gombolja ki a tudatalattiját
hogy verjen a szíve és lélegezzen az agy vagy
előzetes jóslatokba bocsátkozhat a tapasztalat
mikor mi fog történni és eldönti melyik pillanatban
mennyire szabad nekünk az önszeretet
csúcsára fölérni és az a csúcs hány centi vannak
születéskori emlékei olyan mint egy notesz a
sors könyve leszületésünk óta minden percünket
agyunkba véste a létezés mellékterméke
az ember fázik melege van vagy éhes
sosincs olyan perce amikor igazán köze volna
az önmaga iránt érzett közönyéhez ha
egy szép színt lát egy finom szagot
jóleső hőt érez ami finom cirógatásként
simul bőréhez máris közelebb kerül az
önszeretetéhez és amikor nem szereti
magát bizonyára nem is ő nem szereti
inkább valaki más akin már rajta van
a cipő és begombolva a nagykabát
valamiért mégsem tudja elhagyni az előszobát.
©Bors Györgyi festőművész alkotása: Metamorfózis