Neked Létó[1],
lüktető örömöd eljöveteléig,
míg a jóslatok ígérete szerint,
fiadat az ezüstíjas, lantpengető Apollón-t
világra hozhatod,
az előtte és az utána ideje közt
kell bolyonganod.
Héra[2], a féltékeny istennő üldöz,
és éhesen, szomjasan
kell vándorolnod,
míg ócska csónakodon el nem vetődsz
Délosz[3] szigetére, kövek nőtte síkságára,
a csupa bozót és tüsketájra.
Hol sziklák közt a fű is alig nő,
neked mégis menedék lesz.
Ha befogadsz, szól domborodó hasára mutatva
Létó, Apollón szülőföldje leszel,
s a költészet Istenének szentélye
gazt virágzó szigetedet ékesíti majd.
Örül e szavaknak Délosz, de egyért aggódik mégis:
azt beszélik, tündöklő szépségű, de
féktelen természetű lesz a te fiad.
Érdekes, azon meg sem lepődik, hogy emberi hangon
beszél hozzá a sziget.
Mellébeszél és fogadkozik:
hallja hát ég és föld,
és Styx hömpölygő vize,
– hangjában zászlók kacagása harsog —
meglátod milyen sokan jönnek majd
fiam hívó szavára,
s szorgos kezük illatos ligetté, minden más helynél
termékenyebbé teszik földedet.
Ígérete vörös felhőként útjára száll
a tar tájon, a csúf irtásokon át.
S Délosz gyanakvása eloszlik.
Deióné[4], és Rheia[5],
és az igazságot hozó Themis[6],
a zúgó tenger szülötte Amphitrité[7],
mind eljönnek,
csak a fehér karú istenasszony,
meg Eileithyia[8] marad távol,
ki mit sem sejtve üldögél
az aranyfelhők alatt,
a magas Olymposon,
mint akinek semmi dolga,
mert Héra eltitkolta lánya elől
Apollón születésének
pontos idejét.
Az istennők a szelek szárnyán repülő
követüket Irist[9] ,küldik a
gyermek születését segíteni tudó Eileithyiáért.
Ígérhetsz bármit neki, oktatják, csak jöjjön gyorsan,
Héra tudta nélkül a szigetre.
Ajánl is neki minden földi jót,
de egy istennőnek
mindez semmit sem ér,
emelni kell hát a tétet:
– Amiről azt hiszed a tiéd éppen azt nem birtokolod,
de ha velem jössz,–
– üt nagyot hirtelen nagyravágyó szívére –
Te döntheted majd el ezentúl
ki ülhet az emberek közül
a halhatatlanok asztalához.
De féltelek titeket, kiknek minden a hatalom.
Amint Déloszba ér a Eileithyia,
véget ér Létó kilencnapi vajúdása,
és megszületik Apollón.
Istennők fürösztik, dajkálják,
arany szalaggal átkötött
hófehér gyolcsba pólyálják.
Táplálja Themis
nektárral, édes ambrosiával?
Vajon mit kevertek az ismeretlen eredetű nedűbe?
Ne bíz még az Istenekben se!
Az újszülött nem sírt egy percig sem.
S kitudja, míg felnő hányféle jelmeze lesz?
Apollón, amint megízleli az isteni eledelt,
tüstént fickándozni kezd,
lerúgja magáról a pólyát,
még az arany szalag is leszakad róla,
és láss csodát, holtpontján a forgó világnak,
rögvest meg is szólal: megjöttem
– kiáltja magabiztosan a fürtös fejű újszülött.
És rögvest bemutatkozik: én leszek a lant mestere,
ki Zeus hatalmát zengi majd dalaival.
Hiába a költészeti díjakat előre meg kell szolgálni.
S jönnek az éhezők, a szomjazók,
kiket barnára fújt a szél, jönnek vizes csapatokban,
s indulókat dalolnak a hullámokkal telemart sziklákra.
Napra éj, éjre nap hajlik.
Az ígéretek jós-tüze lobog.
Két világ határköve vár, dermedten.
A szárazföld mélye fölött
halványuló csillagok csendje fészkel.
Ami célra tart az mindig jelen lesz.
[1] Görög istennő, Koiosz és Phoibé lánya. Zeusz beleszeretett, őt is és magát is fürjjé változtatta, így nemzette Apollónt és Artemiszt
[2] Kronosz és Rheia leánya, Zeusz nővére és utóbb felesége, az olimposzi istenek királynéja.
[3] A sziget Poszeidón egyetlen ütésére emelkedett ki a vízből, hogy megszülhesse gyerekeit: Apollónt, a költészet istenét és Artemiszt, a vadászat istennőjét.
[4] Ókeanosz és Tlthüszleánya, más leszármazási elképzelés szerint Uranosz és Gaia voltak a szülei. Homérosz szerint ő foganta Zeusztól és szülte Aphridité istennőt.
[5] A titániszok egyike, Uranosz és Gaia leánya.
[6] Uranosz és Gaia lánya. az Oliümposzon az igazság őre, ezért ábrázolták gyakran mérleggel a kezében.
[7] Néreusz és Dórisz lánya. Poszeidon beleszeretett, de a leány elrejtőzött előle. A tengeristen küldötte azonban rátalált, elvitte urához, aki feleségül vette.
[8] Zeusz és Héra leánya, segít az asszonyoknak a szülésben, s csillapítja fájdalmaikat.
[9] A szivárvány szépséges istennője, az eget és földet összekötő fénytünemény úrnője, az istenek hírnöke.