„Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.”
(A gyertyák csonkig égnek – részletek)
„Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet. Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt a balsorsot, amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből.”
(…)
„Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van.”
(…)
„S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem másféle, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló. Mert mindig a másfélé-t szeretjük, őt keressük, az élet minden helyzetében és változatában…tudod-e már? Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két egyféle ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot – talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.”
(…)
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.”
(…)
„Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.”
(…)
„Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét… mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.”
(…)
„Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak… Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet)
Előadja: Gáti Oszkár
*
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Könyvajánló
Márai Sándor regénye 1942-ben látott napvilágot, melyben vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás ösvényeibe. A regény cselekménye több mint valami kitalált eszmény, vagy közhely.
A regény élet, pontosabban egy élettörténet elbeszélése. Két barát, akik évtizedek elmúlásával újra találkoznak, egy éjszakába sűrített nagymonológként elbeszélik életüket, míg a hajnali napsütés beragyog az ablakon. Visszatekintenek a múltba, egy barátság és egy szerelem analíziseként, egy halott feleség emlékének birtoklásáért és egy, talán sosemvolt világrendért, úgy, hogy eközben vádló és vádlott szerep alakul ki kettőjük között.
Márai nem csak hihetetlenül sokszínű és morális karaktereket alkotott meg, hanem gyönyörű leírásokat és monológokat. Minden egyes mondat magával ragad, úgy érzi az olvasó, ott ül mellettük egy kávé társaságában és ő is részese a történésnek, figyel. Ahogy nő a feszültség, exponenciálisan az ember szívverése is, hiszen tudja, a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta, sokkal inkább egy világrend széthullása, a hagyományos erkölcsi értékek megrendülése, két barát kapcsolatát összetartó nehézségek és érzelmek. Düh, harag, megbocsájtás, elfogadás, gőg, elengedés, gyávaság, félelem, szeretet és féltékenység. Vagyis, minden, ami az emberi lélek bugyraiban megbújik.
Mit jelent egy testvéri barátság? Mit tanít az embernek a hamis szerelem? Mit tanul az ember hetvenhárom év alatt az erdőben? Mit jelent a gyilkosság szintű féltékenység? Mi az, ami igazán fontos az életben? Mit jelent a tudatlanság és a ráeszmélés? Mi az elhallgatás és mi az, amit kénytelenek vagyunk elhallgatni? Mit tanulhatunk mi ebből a regényből? Ezekre a kérdésekre kaphat választ az olvasó, miközben újabb és újabb kérdések merülnek fel benne, melyekre neki kell meglelni a választ.
Egy szó, mint száz: a szöveg olyan, mint az elbeszélő: egyenes, gőgös, naiv, hűséges, de leginkább sértett és szentimentális. Pontosan ezért tudom ajánlani a regényt, mindenkinek, aki elgondolkodni és elmerülni szeretne. Jó olvasást kívánok mindenkinek, egy csésze forró ital és szövegkiemelő társaságában, addig míg a gyertyák csonkig égnek.
(Írta: Keresztes Janka Dalma)
*
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek c. művének első színházi bemutatója 2012. október 5-én volt – Pozsgai Zsolt rendezésében – a(z) Újszínház előadásában. (Az Új Színház, 2012-től megnevezése Újszínház)
Világsikerű szerző-világsikerű mű. Sikere a történet egyszerűségében rejlik. Két testi-lelki jóbarát, egy közös szerelem. A szerelem, ami felborítja a barátságot, tragédiába oltja a szerelmet. Henrik, a tábornok harminc éve ki sem lép vidéki kastélyából az imádott feleség, Krisztina halála óta. Konrád barangol a világban, bejárja a trópusokat, lengyel létére megtelepszik Angliában, nem érzi jól magát sehol. Egymás elől bujkálnak, menekülnek. De eljön az idő, amikor találkozniuk kell, meg kell ismerniük a valóságot, szembe kell nézni a múltjukkal, cselekedeteikkel ? és a halott kedves, Krisztina emlékével. A találkozás alig pár óra, de közben örökérvényű emberi tartalmak fogalmazódnak meg. Barátság, szerelem, tragédia hármas egysége, élveboncolás. Az emberi szeretet állandó közelségében.
*
A gyertyák csonkig égnek – [Játék két részben]
Szereplők: Helyey László, Szabó Sipos Barnabás, Tordai Teri, Bálizs Anett, Tóth Tamás
Forrás: Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Helikon Zsebkönyvek 20. 2019, Citatum, PORT.hu (https://port.hu/adatlap/szindarab), Éter / Kultúra, YouTube