On:
In: Szépirodalom, Vers

a távolságot egyhelyben megélem lágy suhanásban állok beragadtan a lifttükör megsokszorozza képem s nézem magunkat szétszálazhatatlan remegek érted-e vagy csak egészen átjár e ketrec remegése rajtam gyomorszorítni mért elég a félem eletnyi vákuum melyben felzuhantam magamhoz s vissza egyirányba félek ha ellensúlyként felrepítenélek messze kerülnél pince és terasz minden közelségTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja gőgünk láncingét mért reggel veri át fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról két ölelő karomat fut ki pisilni hamar mért reggel jutTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

fehér folt vagyok a városomban felfedezésre nem várok mégsem a szoliban barnult fitnesslányok hadának arcát unottan nézem annyira gyönyörű az összes ember különleges lett mindenki mára keresek valakit, akinek ott van az arcára írva az összes hibája némajáték, a poháralátét pörög miért mesélnék arról, hogy honnan jövök? miért mesélnénk arról,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézze, tanárnő… vagy akárkicsoda, én értem, hogy maga barátságban van ezekkel a nagyfejekkel. Politikusok, költők, megmondók, hű de! Toszkán a lánghazán! Vagy lánghazában… Ne tessék kijavítani, mert nem érdekel! Engem be se engedtek a pszichiátriára, amikor haldoklott anyám. Pedig meglehet, ő is ide-oda kapdosott, rángatta az ápolónőket, kérdezgette, élek-e, ésTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ebből az ablakból kilátás nyílik a tájra. Alig ötszáz méternyire van a torony. Nappal semmit nem lehet látni rajta, de esténként áttűnik a mesterségesen sötétített üvegeken át, hogy valaki, vagy valakik járkálnak benne. Ott, abban a kicsi fülkében. Vajon hányan lehetnek? És mért nem látni belőlük egyet sem nappal? VagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A boldog pillanatokat mosatlan tányéron várják az örömnek gyöngyei, hogy lazán és kéjesen égre dobálva a földön pattogjanak és mámorosan guruljanak szerte szét, rejtőzzenek fiókos szekrény alá, pattanjanak kandalló hamujába, bújjanak nyitott ajtó mögé, vagy játék baba kötényének zsebébe, csak guruljanak szét, hisz ez a dolguk, erre születtek, mit isTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úgy ünnepelte a város Anyád halálának évfordulóját, hogy újabb bevásárlóhodályt nyitottak, ahol egymást taposták az emberek az akciós áron hirdetett árukért. Pedig egy menedékházat, vagy Művészeti Palotát kellett volna átadni, mert Anyád nem bírta elnézni, hogy nincstelen öregek kódorognak az utcán, a kultúra meg az elfekvőben agonizál. Ő tudta, hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szédült ifjúság csodásan üres gőgje: csupasz szélben semmi se számít, tett már az is, ki meghalni ügyes, s ölelhet, aki el se jut a vágyig. A külsőből minél többet mutatni, közben a sivárság bentről világít, ricsaj: – meztelenség ámulva ámít: olyan vagyok, mint te! – ezzel mulatni. Szélsebesen vetkőzni aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bizalom Most védőháló nélkül csüngök szavadon, mélység nem riaszt. Szuvenír A hűség magad felé tartozás, nekem ajándékba add! Léptek Hiszem, ahány új út, az ember annyiszor tanul meg járni. Hallomásból A lehetetlent nem ismerem, nem egy a baráti körünk. Tagolás Micsoda?! – kérdi a hitetlen. Mi nem az? – kérdezekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Messzebb kellene lenni attól az állapottól, hogy nem vagy itt. Mondjuk pont egy olyan rendszerben hol a hiány egy ismeretlen, égitestek közti fekete anyag. Elviselhetőbb lenne, mint a nehéz űrruha súlytalanság nélkül. Vagy közelebb jutni, kamrád, pitvarod falán, lüktetni ráncos homloklebenyed körül.   Madárijesztők tavasza Hallgatod a hajnali madárricsajt, benneTovább…