fehér folt vagyok a városomban
felfedezésre nem várok mégsem
a szoliban barnult fitnesslányok
hadának arcát unottan nézem
annyira gyönyörű az összes ember
különleges lett mindenki mára
keresek valakit, akinek ott van
az arcára írva az összes hibája
némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt
jöhetnél szembe, vagy gyere mögöttem
hátra maradva, úgyis megérzem
bevárlak, látlak a kirakatüvegben
ragyogsz a népek tömkelegében
a kezed tükrét, ha érinthetném
rátalálásnak hibátlan volna
a hátad a hátamhoz érinthetnéd
nyitva lehetne egyetlen kocsma
némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt
rendelhetnénk még egy pohárral
homályosodnánk, világosodnánk
hajnal, ha lenne, ott állnánk benne
megtorpannánk, továbbosonnánk
nyitna a város, jönnének szembe
mindenki kedves, mind láthatatlan
jó volna szépen vegyülni végre
apró cseppként a nagy áradatban
némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt