Messzebb
kellene lenni attól az állapottól,
hogy nem vagy itt. Mondjuk
pont egy olyan rendszerben
hol a hiány egy ismeretlen,
égitestek közti fekete anyag.
Elviselhetőbb lenne, mint
a nehéz űrruha súlytalanság
nélkül. Vagy közelebb jutni,
kamrád, pitvarod falán, lüktetni
ráncos homloklebenyed körül.
Madárijesztők tavasza
Hallgatod a hajnali madárricsajt, benne vagy.
Amíg állsz gallérodra ül néhány tollas barát,
ők a viharok hűséges követői. Most láthatod,
ahogy csőrükben innen is elhordják a nyarat.
Néhány lombkorona mélyén elhagyott fészek,
körülöttük belvárosi fiókák. A lebegés tanulható,
bár ők még nem ismernek mást csak a zuhanást.
Fáradt díszlet az égre felvarrt néhány felnőtt madár.
Mi van szárnyaik alatt, ami így hajtja őket? A szél
keveredik, felkapja hazugságainkat és karöltve száll
az éjszagú utcákkal. Reggelre felhasad a hajnal
és vérzik keresztül a házakon, mint egy megsebzett.
Lépj egyet előre, hogy lásd, ez csak a madárijesztők
tavasza volt. Ha elindulsz és kigyalogolsz a házak közül,
megláthatod az aratás előtti földeket, búzát, kukoricát,
és megérezheted egy szárnyasok lakta bolygó illatát.