A boldog pillanatokat
mosatlan tányéron várják
az örömnek gyöngyei,
hogy lazán és kéjesen égre dobálva
a földön pattogjanak és
mámorosan guruljanak szerte szét,
rejtőzzenek fiókos szekrény alá,
pattanjanak kandalló hamujába,
bújjanak nyitott ajtó mögé,
vagy játék baba kötényének zsebébe,
csak guruljanak szét,
hisz ez a dolguk,
erre születtek,
mit is tudnának mást
tökéletes gömbölyűségükben.
©Bors Györgyi festőművész alkotása
Csodás vers!