Éva úgy esett neki a konyhaszekrénynek, hogy a halántéka csak fél centire volt a kovácsoltvas fogantyútól. Hangosan koppant, mintha megrepedt volna a koponyája. De csak szédülést érzett és a világ pár pillanatig elfogyott körülötte. Az öreg szekrény nyögött egyet. A baba felsírt. Keservesen követelte anyját, aki nem tudott megmozdulni. –Tovább…

Lassan sárgulnak, majd elhullajtják leveleiket a fák, amelyeket megannyi versben megírtam, és amelyek oly sok szép perccel ajándékoztak meg engem egész évben! Szemlélődésem óráiban szinte a szemem előtt bomlottak ki a rügyek, született meg a dús levélrengeteg. Már felkészülnek a télre a fák, én pedig töltekezem a látvánnyal, az ezerTovább…

bemélyedést hagyott bőrömön a fülbevalóm, mikor elaludtam a kiégett pázsiton az éjjel. én voltam a párna, s én voltam az ágy, amin ezernyi hangya nyert alkalmi menedéket. a földön heverő fél üveg bor őrzi a tegnap ízét, a megszakított pillanatot, amikor lehunytam a szemem te mellettem voltál, emlékszem, milyen érzésTovább…

Hirtelen fontosak lettek a csillagok, meg az elfelejtett találkozások. Leguggoltam a lehullott levelek közé és beléjük fúrtam arcomat. Évezredek porai mentek a szemembe. Nagyon szúrt. Volt olyan, amikor el sem tudtam képzelni, hogy ilyet tegyek. De akkor furcsa tömegvonzása volt a másodperceknek. Nem éreztem a gyávaság oltalmazását.   ©Bors GyörgyiTovább…

mint kérges faágon gubbasztó hallgatag madarak mint erdőtűz elől botló lábaikon menekülő bogarak mint láncát szaggató foglyul ejtett szél mint sárba taposott tükörben szilánkosra törő fény mint betonszarkofág falát átfúró vérző gyökér mint kivert kutyák mocsaras szemében megalvadt bánat mint felégetett menekülttáborban még izzó hamvak mint lélegeztetőgépek szikkadt sóhaja mintTovább…

Alentejoi fák Halott órák… A hegy lábához görbül a Síkság, forró katlan, és az elgyötört, sebesült fák Istennek lázadozva kiáltozzák A fohászt, hogy őket forrással megáldja! És délelőtt, mikor izzó arannyal a Nap kihímezi az útszéli rekettyebokrokat, A fák kivetik tragikus árnyukat, Mint csapzott szfinxek, a horizontra! Fák! Szív ésTovább…

meszesedett grimasz már megint – menetrend szerint – megszülettem ebben a koszos restiben szétgázolom a holnapra szánt illúziókat nem akarok megfelelni holmi lineáris életegyenleteknek pedig ez már csak dacosan keserű közöny a lázadását is vesztő különc egy újabb utolsó dobása foghúzásos grimasz a születés-halál közti – csontosodott – szabályosságnak  Tovább…

Odaszánás csak odaszánással lehet bármit is megérteni ha nincs az odaszánás akkor nincs esély a megértésre mert el se kezdődik az a folyamat ami végül is eljuttatja az elmét az átfogó megértéshez ami ráhangolja a szívet az elfogadásra de honnan jön az odaszánás hiszen az első pillanatban léteznie kell mertTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő. /Válogatás az őszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: seregszemle enumerációs listám elején centikben mérhető fizikai tulajdonságaim állnak: magasság derék- mell- évek alatt bővülő csípőbőségem és enyhén ingadozó tömegem alapján jól kategorizálható vagyok a divatlapok szerinti alkati meghatározások alapján listám következő szintjén arcom jellemző vonásaiTovább…

Reggeli kávémtól igyekszem észhez térni, bár ezen egy kávé már nem segít; a szekrényben sorakoznak – vállfára aggatva – a fájdalmak, gyakorta leporolom őket, olykor csak hetente egyszer, mert akkor a születő új fájdalmakkal vagyok elfoglalva, történelmileg determinált vagyok, életileg már alig. Mondhatnám azt is, csak a túlérzékenység generál agyérgörcsötTovább…