Odaszánás
csak odaszánással lehet
bármit is megérteni
ha nincs az odaszánás
akkor nincs esély a megértésre
mert el se kezdődik az a folyamat
ami végül is eljuttatja az elmét
az átfogó megértéshez
ami ráhangolja a szívet az elfogadásra
de honnan jön az odaszánás
hiszen az első pillanatban léteznie kell
mert az odaszánás nem kialakul
hanem mindjárt van
s ha már rögtön van
akkor honnan
honnan jött
honnan tudja előre
hogy mikor jöjjön elő
honnan veszi az erőt
amivel létezik
s főleg
honnan van benne
mindjárt ugyanazon tudás
ami csak a dolgok végére alakulhatna ki
az odaszánás
nem rászánás
nem irgalom
nem figyelem
nem érdeklődés
nem odaadás
nem szeretet és nem vágy
az odaszánás olyan mint az azonosság
mint a kezdetektől létesülő egység
mint a rátalálás
rátalálás arra
ami mindig is megvolt
ami mindig is bennem volt
odaszánás felejtése annak
amiről eddig azt hittem
tudnom kell
pedig nem
odaszánás az
amikor mindent felejtve
csak az marad
ami mindig is voltam
a minden arca
bennem
Minden hajnalon
minden hajnalon
arra ébreszt e város
közeledő s mozgó hangjaival
a falakba küldött rezonanciákkal
hogy testmásom éjjel
elveszett utcákon kóborolt
fekete szemű macskák elől
riadtan kitért és jajgatott
s az olajfoltokban megbotolva szűkölt
s kitépett kertek után kutatott hiába
az ártatlanság évei
a nemtudás ligete por
csak könny és kín maradt belőle
jajszó
hát erre ébreszt minden nap
hallgatag fantomom
s reggelre belémsimul
tűröm hogy nappal bennem
aludja álmát
csak néha riadva fel a napsütésre
az izzadságra
vagy olykor a mindent összezúzó zokogásra
néha a félálom egyesít vele
s tudom
hogy ő én vagyok
hogy én ő vagyok
hogy vagyok
ilyenkor összeszedem magamban
a mandulákat a fa alól a kertben
s titokban
egy árnyékos helyen
feltöröm a maghéjt
s várom hogy az egyik majd csak
szétárasztja bennem
a ciánkeserűt