mint kérges faágon gubbasztó hallgatag madarak
mint erdőtűz elől botló lábaikon menekülő bogarak
mint láncát szaggató foglyul ejtett szél
mint sárba taposott tükörben szilánkosra törő fény
mint betonszarkofág falát átfúró vérző gyökér
mint kivert kutyák mocsaras szemében megalvadt bánat
mint felégetett menekülttáborban még izzó hamvak
mint lélegeztetőgépek szikkadt sóhaja
mint hajléktalan elkobzott java
mint hologramból az eltűnt dimenzió
mint kiszáradó tenger kisiklott hullámai
mint rozsdás gyárakban szűkölő erő
mint vasúti sínek mentén porrá égett fű
és nincs vége
csak abbahagyom
az a csukott ajtó
az irtózat termének bejárata
2021-10-10