Reggel hét óra. A külvárosi iskola tantermei még üresek, a 10. b. osztályba elsőnek Karesz érkezett. Ma hosszú nap, tanítás után focimeccse lesz.
Tornazsákját ledobta a pad mellé. A beszűrődő reggeli napfényben látta a porszemcsék táncát. Porvirág, gondolta. Tulipánalakot vélt felfedezni a bekukucskáló napsugarak és a porparányok egyvelegében. Miért pont tulipánt? Gondolatai elrévedtek a különös optikai játékban, mikor belépett Kira a zeneszerzők portréjával díszített helyiségbe. Mindketten meglepődtek, csak ketten voltak az osztályban.
Kira bájos mosollyal köszöntötte a fiút. A korai óra ellenére a lánynak jó kedve volt. Nem volt álmos, fáradt. Vidám, mint mindig. Nagy kék szemével félszegen, úgy huncutul a fiú felé pillantott. Tényleg csak egy pillantás. Karesz is odanézett. A kék szemek megbabonázták már év elején, amikor ismeretlenként érkezett a lány az évnyitóra.
Legjobban Kira szőke, lágyan hullámos, hosszú tincsei varázsolták el. (Talán, mert az ő édesanyjának is ilyen fényesen selymes szőke haja van, amit kiskorában annyira szeretett simogatni.) És a hangja… Valami hihetetlen kedves báj van ennek a lánynak a hangjában. A fiatal lány’ dallamos kacagása már az első időkben magával ragadták a fiút. Nagyon szerette azt is a lányban, hogy mindig türelmes, kedves, csendes, soha nem harsány, mint az osztály béli hangadók. Kira csendesen is magára tudta vonni mások figyelmét.
Hogy van ez? Már kamaszkorban is feltűnik, ha egy lány születetten fenséges. Karesz ilyennek látta Őt, születetten hercegnőnek.
Mivel maga is sportkedvelő volt, szerette hallgatni, mikor Kira az edzésekről mesélt. A korcsolya volt a lány minden. Korán kelt mindig. Sokszor már úgy érkezett az iskolába, hogy előtte edzésen volt.
A korcsolyát most felakasztotta a fogasára. Kedvesen meg is simogatta a fehér sokkapcsos lábbelit. Karesznak ez is nagyon szimpatikus volt, hogy ennyire szereti a korcsolyacipőt, úgy mint ő a fociját. Kamasz esetlenséggel nap, mint nap keres valami olyat, amiben ők hasonlítanak egymásra. Valamit, ami összeköti őket. Talált is…
Lassan év vége közeledett, de még sosem voltak kettesben. Az udvaron a sorakozóban a fiú gyakran a lány mögé állt. Néha véletlenül hozzá is ért.
Most, hogy csak ketten voltak a világos, tágas zeneteremben, eszébe jutott Kirának egy kedves jelenet. A múlt héten, mikor a lányokkal az udvaron sütkéreztek a lágy tavaszi napsütésben, leejtette az almáját. Karesz egészen véletlenül arra járt. Felkapta a gyümölcsöt és elvitte a kerti csaphoz, megmosta. (Az alma fontos kelléke a szerelemnek, suhant át a művelt lány agyán a gondolat, amit aztán hamar magára is hagyott.)
Közben Karesz azon gondolkodott, hogy most itt a kellő pillanat, meghívhatná a lányt a délutáni focira szurkolni. Ma fontos meccse lesz. Ő a legfiatalabb a csapatban. A szomszéd kerületből jönnek barátságos mérkőzésre a srácok. Milyen jól jönne egy személyes szurkoló.
Ekkor hárman érkeznek egyszerre az osztályba. A pillanat varázsa odalett. Karesz nem hívta meg aznap Kirát a meccsre. Utólag elszalasztott lehetőségnek érezte, mert a baráti találkozón nagyon jól szerepelt, még gólt is rúgott.
A reggeli történések, a focisiker, az esti ábrándozás felbátorították a fiút. Másnap hajnalban ébredt. Szőke tincsek ébresztették. Először azt gondolta, anya jött be felkelteni. Mikor kinyitotta a szemét, rájött, egyedül van a szobában. Kiráról álmodott.
Felkelt. Az íróasztalon hevert a tegnap félbehagyott lecke. Nem azt fejezte be ezen a korai órán. Egy hófehér lapot keresett. Kedvenc tollával, amit a nővérétől kapott karácsonyra, sovány, de szép betűkkel írni kezdte:
Kedves Kira!
Ma tanítás után, meghívhatlak a Mokkába egy fagyira? Ott várlak.
Karesz
A levelet gondosan összehajtotta, a nadrágja zsebébe csúsztatta.
Korán ment ezen a napon is suliba, első akart lenni.
Nagy izgalommal várta a lányt a hosszú folyosón. Remélte, hogy egyedül érkezik, mint általában.
Kira könnyű léptekkel érkezett, hátizsák a hátán, vállán a korcsolya. Még senki nem volt a tanterem előtt rajtuk kívül. Köszöntek egymásnak.
Karesz a lány kezébe dugta a kis papírost és végig men a hosszú folyosón, mintha más dolga lenne.
A lány lepakolta a korcsolyát és a táskát. Szaporán vert a szíve. Mit rejthet a kis levél? Ekkor többen megérkeztek. A levelet egy gyors mozdulattal elrejtette vékony pulóvere ujjába. Nem akarta, hogy bárki is megkérdezze, mit szorongat.
Hosszú volt a fizika óra, nem nagyon tudott figyelni. Pedig szerette ezt a tárgyat. A tanár úr is kissé álmos volt még az első órán. Alig várta, hogy vége legyen. Óra közben nem mert Kareszra nézni, egyszer talán lopva odapillantott. Látta, hogy a fiú sem a fizika rejtelmeibe merítkezik meg.
Az első szünetben elszaladt a mosdóba. Ott olvasta el a levelet. Egész nap ólomlábon jártak a percek. Nem akart múlni az idő. A szünet is hosszú volt.
Hatodik óra után elindult a cukrászda felé. – Vajon Karesz tudja-e, hogy ez hely neki milyen kedves. (A családi hagyomány miatt költöztek nem rég ebbe a városba. A nagypapának segítségre volt szüksége az üzletben. Kira szeretett tanítás és edzés után betérni az édességbarlangba csoki fagyit majszolni, vagy csak egy finom pogácsát megenni.)
Mire megérkezett, Karesz már a teraszon várta. Kezében egy szál piros tulipán. Mosolyogtak. Úgy köszöntek egymásnak, mintha most találkoztak volna aznap először. (A piros tulipán a lány kedvenc virága. Kitől tudja? Lehet, hogy véletlen?)
A cukrászda a tizenkilencedik század évégén épült. Az árnyékos terasz a legjobb helye a bontakozó szerelemeknek. A patinás berendezés, a székeken a halvány virágmintás párnák is őket köszöntötték. Hétköznap volt, nem sokan voltak a teraszon. Ennek örültek.
Karesz udvariasan kihúzta a széket a lánynak. (Mit sem sejtett arról, hogy Kira hazaérkezett.)
Fagyit rendeltek. Jó ideig csak csendesen kanalazták a jéghideg édességet. Aztán Karesz megkérdezte, hogy máskor is eljönne-e vele ide, vagy csak úgy sétálni, vagy meccsre, vagy bárhová? Vagy, vagy, mindegy…
Kirát igazából nem lepték meg ezek a kérdések. Boldog volt. Egy ideje várta már ezt a napot. Tudta, hogy el fog jönni. Tetszett neki a fiú. Kedvelte, hogy mindig udvarias, nem nagyképű, okos, sportos.
Ilyen férj kell neki…