Valahol felreped egy gubó, s azután minden régi érvénytelen: megakadok ezerszer ismételt dolgaimban, eltévedek unásig járt tájakon, a betanult rend folyton alakot vált, és tenni nincs mit ellene. Aztán szárny feszül, csillanó pora az arcomra hull, kétségbeejtő ünnep ez, teljes átalakulás: megismersz, mondd?, most először vagyok az, aki már veledTovább…
Vasárnap (kitekert gondolatok, félálomban) Megint megszokni valaminek a végét, aztán húsklopfolás: mint társadalmilag elfogadott szövetroncsolás, könnyű piskóta, nehéz élet, “ha kisült már…” – ha Kis ült már, keljen fel!, (felröhögök) fel, fel, fel, még feljebb – legfeljebb: kiderül, hogy nincs is feljebb-valóság, de vigyázz, égre lépni tilos!, nem is vinneTovább…
Némafilm Váratlanul jön, megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol. Sápadt, de másképp, mint a holtak, nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér. Te még számolod az éveket? – nem tudom, miért ezt kérdezem először, annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel. Dühít a némasága, azelőttTovább…
1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…
Hogy lehetsz ilyen éghez-ragadt, kérdezi gyakran, a földről fölkiáltva, s tűnődik, mi végre folyton ez a féktelen láz, mely naponta háztetők és hegyek fölé emel. Kérdéssel tudnék felelni csak: ha a boldogság egy sóhaj, vajon hogy hat rá a légellenállás, mikor felszállta csúcspontján átesik és zuhanni kezd? Nincs erről seTovább…
Tagadás Napok óta keresek egy metaforát, egy akkorát, ami teljesen elfedne, ha föléd tartanám. Ha rábukkannék, újra meg újra alá futhatnál, valahányszor nem tűr meg a valóság. De nem sikerül sosem, hol lábujjal lógsz ki, hol karral, hol meg válltól fölfelé egészen, így aztán kilógok én is folyton, ki aTovább…
Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. Önvédelem Kis tüzek mellett, egy nagyra emlékezve, fázni tanulok. Látens késésTovább…
Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…
Mintha csak egy lift zuhanna, gépzsírszagú rettenet, képzelném, hogy álmodom csak, képzelném, de nem lehet. Pár emelet – aligha több: gyomor alá ér a szív, de fentről az az ismerős hang újra emelkedni hív. (Major Petra: Foltok című kötetéből) Illusztráció: a kötet borítója Több a kötetről: https://www.facebook.com/literaturakiado/photos/a.143153552741379/1866493643740686/ MajorTovább…
Még nem jött el az az észrevétlen önkívület, ami kiűzhetne minket belőlem, nem könnyű így: túlnépesedtem. Pedig láttam már többször a csend sötét oldalát, azt ahonnan te is érkeztél – azonnal felismertem a hallgatásod! Nem mondtam, te meg nem kérdezted, mégis tudjuk mindketten: ha nem szólunk egymáshoz, az évszázad végeTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.