On:
In: Próza, Szépirodalom

Nem akartam hinni a szememnek. Ott volt a cipője. Az a jellegzetes, tömpe orrú, kopott bőrcipő, rüsztjén a zsírfolttal, ami kebab evés közben került rá a külvárosban, még azelőtt, hogy kitört a járvány. Ott volt a cipő egy jobb lábon, a villamoson, sok más cipő társaságában. „Maradék cipők” – gondoltamTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Elviszel? – Mehetünk. – Itt jó lesz? – Szerintem állj egy kicsit hátrébb. Igen, ott jó. – Merre megyünk? – Hát, a tér minden irányába és a lélek útvesztői közé. – Ezek szerint elveszített valamit? – Nem, nem hinném, inkább megtalált. Azt hiszem. Arrafelé tart, amerre te meg énTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A szél akart bejönni. Kicsapta az ajtót, bele- remegett a lakás, a csillár szédült apró köröket lejtett, táncolt talán, miközben lapok lebbentek, s élt valami könnyű tavaszi fuvallat kergette keringő, – villódzott a nap, messze távol, ablakon tört fény idáig dobta a hajnal, lassan narancsban úszott a szakadt tapéta- csík,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az asztalon maradt morzsák a szárítókötélen lengedező ruhák a pókhálós pince világtalan gyertyája a földre hullott diók fekete héja a felborított macskatányér a függönyön megpihent törtfehér a lugas alatt megbarnult szőlőlevelek a földből kibújt eleven gyökerek a szobák fülsiketítő némasága a kép-telenül csupasz falak hideg valósága az álmatlan éjek visszatérőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer, aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én pont olyan, és valahogy mégis más az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok, csak rosszabb kiadásban megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni amilyen végül sohasem lettem vagy csak torkon ragadnálak ésTovább…