P. Pálffy Julianna: (mert)
(mert) gyermekként megálmodott vágyálmaid hamvába hullt reményeinek fejfája mellett el nem sírt könnyeidet fásult beletörődéssel is képtelenség visszatartani oly sok megpróbáltatás után (mert) hangtalan az éj az elefántcsont tornyok végtelen árnyékában feszülő csendben várva a harmóniára hogy ne zavarja magányod messzi utakra készülő meghitt imáit (mert) semmilyen hangszeren nem hallhatodTovább…