Adél harmadszor fordult meg az elmúlt években Egerben, minden alkalommal járt fenn a várban, fellépcsőzött a Minaret tetejére, elfogyasztott egy méregdrága borvacsorát a Dobó téren, vagy csak úgy kószált a girbegurba sikátorokban. Már jól ismerte az összes turista látványosságot. A sétáló utcán lézengett, szuvenír boltot keresett. Az egyik keskeny utcaTovább…

(À bout de souffle) 1960, Jean-Luc Godard Egy kultikus film, ami felett eljárt az idő – amivel persze lehet vitatkozni –, de van valaki, aki miatt érdemes megnézni. Úgy hívják: Jean-Paul Belmondo, aki a magánéletében pontosan az ellentéte volt filmbéli karakterének. Most halt meg, szeptember 6-án. Ezt a filmet valószínűlegTovább…

Nem akartam hinni a szememnek. Ott volt a cipője. Az a jellegzetes, tömpe orrú, kopott bőrcipő, rüsztjén a zsírfolttal, ami kebab evés közben került rá a külvárosban, még azelőtt, hogy kitört a járvány. Ott volt a cipő egy jobb lábon, a villamoson, sok más cipő társaságában. „Maradék cipők” – gondoltamTovább…

– Elviszel? – Mehetünk. – Itt jó lesz? – Szerintem állj egy kicsit hátrébb. Igen, ott jó. – Merre megyünk? – Hát, a tér minden irányába és a lélek útvesztői közé. – Ezek szerint elveszített valamit? – Nem, nem hinném, inkább megtalált. Azt hiszem. Arrafelé tart, amerre te meg énTovább…

A szél akart bejönni. Kicsapta az ajtót, bele- remegett a lakás, a csillár szédült apró köröket lejtett, táncolt talán, miközben lapok lebbentek, s élt valami könnyű tavaszi fuvallat kergette keringő, – villódzott a nap, messze távol, ablakon tört fény idáig dobta a hajnal, lassan narancsban úszott a szakadt tapéta- csík,Tovább…

Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…

az asztalon maradt morzsák a szárítókötélen lengedező ruhák a pókhálós pince világtalan gyertyája a földre hullott diók fekete héja a felborított macskatányér a függönyön megpihent törtfehér a lugas alatt megbarnult szőlőlevelek a földből kibújt eleven gyökerek a szobák fülsiketítő némasága a kép-telenül csupasz falak hideg valósága az álmatlan éjek visszatérőTovább…

Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…