On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer, aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én pont olyan, és valahogy mégis más az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok, csak rosszabb kiadásban megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni amilyen végül sohasem lettem vagy csak torkon ragadnálak ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor a második doboz altatót kezdte eszegetni, mint valami cukorkát. – Szeretném végre kialudni magam – mondta ijesztően nyugodtan, pedig néhány órával előtte csaknem egymás torkának estünk. Bekísértem gyomormosásra az ügyeletre. Jól letoltak, mert nem hívtam mentőt. „Na, mosolyogj már egy kicsit!” – mondtamTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Koranyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hópelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben, mintha felültek volna ez erdei madarak koncertjének dallamaira, és ahogy azok eljutottak a legeldugottabb zugokba is, úgy jutottak el mindenhová a nyárfaszöszök. Pelyhes volt tőlük mindenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Szeretek itt ücsörögni. Szeretem ezt a régimódi szobát. Az öreges bútorokat, a vastag, posztó-ágytakarót, a rojtokat a szélén. A csipkefüggönyt, amin át a napsugarak mindig mosolyt festenek Annus nénim arcára. Most is mosolyog, miközben a vaskos párnáknak dőlve ül az ágyon, és a tű táncot jár a bütykös ujjai között.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Talált Ki kit talált meg ebben nincs sorrend se tét nincs befutó rég mert aki megszületik az elvész és megtalálják így lett a teremtés nem csak ábránd és nem véletlenül talált Isten az esőben épp két apró békát vagy hóban vadnyulat (aki fehér kabátban részegen mulat) a kocsmában szeretőt aTovább…