On:
In: Szépirodalom, Vers

(mert) gyermekként megálmodott vágyálmaid hamvába hullt reményeinek fejfája mellett el nem sírt könnyeidet fásult beletörődéssel is képtelenség visszatartani oly sok megpróbáltatás után (mert) hangtalan az éj az elefántcsont tornyok végtelen árnyékában feszülő csendben várva a harmóniára hogy ne zavarja magányod messzi utakra készülő meghitt imáit (mert) semmilyen hangszeren nem hallhatodTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy ismeretlen világból nézel rám, s tekinteted olyan, mintha éppen segítségért kiáltanál. Csendben szólok hozzád, hogy senki, senki más meg ne hallja. Mi a baj mond? Mitől félsz? Ki akar bántani? Ó együgyű gyermeki gondok. Még nem tudod mi minden vár rád. Mi akarsz lenni? Tengerész, pilóta, föltaláló, bűvész, vagyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A frász tört ki, amikor Mickey Rourke csókolózott a filmvásznon azzal a dauerolt hajú csajjal. Bepánikoltam, menekültem a moziból, mit sem törődve, hány embert kell felállítanom. Elengedtem a fülem mellett a zúgolódó hangokat, nem zavartak a sötétből rám villódzó szempárok, átgázoltam a kinyújtott lábakon, hazáig futottam. Nem ez volt azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

volt egy kert benne szél járt és napsütés szórta szét áldó gyöngyeit mandulák barackok almák vérmeggyek mindenütt ha csak egyet vettem ajkaim közé máris ott volt az Éden de legjobb volt a július mikor a kukorica fiús termése érett s bódítóan érett illatát felraktam jókorán magamnak bajszát legényke-mágia s hátulTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A vállalati tréningen kérdezték pár napja, mitől félek a legjobban. Azt mondtam anyám halálhírétől. Úgy érti, az anyja halálától? – kérdezte valaki. – Nem, mondtam, a hírétől jobban. Este, amikor hazafelé mentem, arra gondoltam, van valami, amitől még jobban félek. Amikor bekapcsolom otthon a számítógépet, félek, nem fog működni. AzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ravatalágyadon bogárként, hátadon fekve töprengsz: fájdalom nélkül lenne jó. Szemedet még zárva tartva unatkozol: hová tűntek a viharzó lázak, a mezítlábas akarások? Múltad és jövőd sűrűsödne képzelt tetted egyirányú jelenébe, de nincs erőd, ami cselekvéssé késztetne. Talán valakivel együtt könnyebb volna gyenge fényű csillaggá lenni, bárkivel, kinek megvallottam hitetlenségemet, sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Adél harmadszor fordult meg az elmúlt években Egerben, minden alkalommal járt fenn a várban, fellépcsőzött a Minaret tetejére, elfogyasztott egy méregdrága borvacsorát a Dobó téren, vagy csak úgy kószált a girbegurba sikátorokban. Már jól ismerte az összes turista látványosságot. A sétáló utcán lézengett, szuvenír boltot keresett. Az egyik keskeny utcaTovább…