On:
In: Ifjú tehetség

A hóeséssel jöttem én a felhők mögött, mégis havas lett kabátom. Engedj be, drága barátom, meghálálom egy-két mesével. Jobb lesz, ha befűtesz, mert találkozhatsz a történetekben a zord, hideg téllel. Ha úgy érzed, csak áltatlak, kiverhetsz házadból, de ha nem féled a csodát, most nyisd ki jól szemed! Láthatsz egy-kétTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

büszke lehetek magamra megtanultam elfojtani a pánikrohamokat ahogy a tüsszentést meg az ásítást illik megtanultam, hogy bömbölni zihálni másoknak elég kényelmetlen így hát mától diszkréten hiperventillálok a sarokban és vécéfülkékben sírok míg zúgatom a vizet aztán náthának hazudom a lemosott szempillaspirált igazán nem akarok zavarni de olykor megtörténhet és haTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

J.M. egy nap a konyhában állva egyik kezében egy vajas, paradicsomos pirítóssal, a másik kezében egy csésze kávéval hirtelen rádöbbent, hogy megváltozott az arca. Beletelt pár percbe míg a korai keléstől kótyagos fejében megfogalmazódott ez a gondolat attól a pillanattól számítva, amikor kivánszorgott a fürdőbe és futólag belenézett a tükörbe.Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Leitert Vivien (1996, Kecskemét) önvallomása: A rajz iránti érdeklődésem már a korai tinédzser-évek alatt megjelent, így bizton tűztem ki jövőm céljául a grafikussá válást. Rajzi tanulmányaimat a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában kezdtem meg Gyenes Péter és Bruncsák András felügyelete alatt. A formák iránti térbeli vonzalmam csak fokozatosan realizálódott. A középiskolát márTovább…

On:
In: Ifjú tehetség, Szépirodalom

Kezdetben az anyajegyeket fedeztem föl. Betört tükörképek: nézem őket, nem néznek vissza rám. Elveszni látom magam a bőr lüktető tejútrendszerében, mióta tudom, hogy ami tükröz, ott nem vagyok és nem is leszek. A valóság, amit magamon látok, hiába egy – szem elől tévesztem. Hiába egész – az összerakás reflexét váltjaTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

De jó is volt az anyaméh tudatlanságával kiplakátolt falak között lennem a szürkületek leendő kacatjaként. Nem volt róla tudomásom milyenek a szőrös vasárnapok, megvetett hétfők és átkos nappalok. Még nem éltem – még nem hazudtam. Már fáradt vagyok az ébrenléthez, de még ahhoz is, hogy aludjak. Ha megelégednék, többé nemTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

nem az a kérdés, hogy kétszáz-háromszáz évet élvezetes volna-e megélni, hanem hogy meddig maradnának emlékeink, szól nagyapám, aki visszajött a délszláv lágerből. azóta se hajlandó vonatra ülni, nem lép ki az esőbe, megszállottan kutatja, ki az, aki él abból az időből, az ajka sarkában sötét tónusban végződő mosoly, ujjai finomanTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer, aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én pont olyan, és valahogy mégis más az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok, csak rosszabb kiadásban megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni amilyen végül sohasem lettem vagy csak torkon ragadnálak ésTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Losteiner Cecília Terézia vagyok, egy élet, egy játék, egy ember. Egy élet a földi időhosszom, aminek a kihasználása egyszerre tesz szorongóvá és tettrekésszé. Isten határoz a sorsomról, így az ő játéka vagyok vertikálisan, horizontálisan pedig az embereké, és persze a szabad akaratomé. Jelenleg jogot és pszichológiát hallgatok, így a lélekTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Mari kiáltását hallottam. Aztán Peti nevetését. Majd egy csapódást, amit éles koppanás követett. Az angyal leesett. Begurult az asztal alá. A homok kiszóródott a szőnyegre. Ekkor Emese lépett a szobába. Mikor meglátta, hogy édesanyja ott hever a szőnyegen, akárcsak a kinti kosz, amit a gyerekek szoktak behordani a kertből, kiesettTovább…