On:
In: Próza, Szépirodalom

Tegnap jártam Bertók Lászlónál, hogy elvigyem neki két legutóbbi könyvemet. Annak ellenére, hogy ez volt az első személyes találkozónk, igen barátságosan fogadott. Pálinka, kávé, kötetlen beszélgetés… Azt hiszem, önkéntelen őszinteségemből is érzékelhette nyíltságomat és feléje irányuló bizalmamat. Másfél órán át beszélgettünk. Nem tudom, hogy ez kevés-e, vagy sok. Mindenesetre többTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Néhány évvel ezelőtt egy súlyos betegségből kigyógyulva Isztambulba mentem feleségemmel. Korábban ugyanis megfogadtam magamnak és természetesen neki is, ha meggyógyulok, elmegyünk nyaralni Isztambulba. Így is lett. Szálláshelyül az óvárosban lévő Szinbád Hostelt választottuk. Ez a név a magyar fülnek is kedves, elég ha csak az Ezeregyéjszaka meséire, Krúdy Gyula írásairaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

  A kémekről írni, valósághűen, soha nem volt könnyű dolog, még azoknak  sem,  akik  írók  és  kémek  is  voltak  egyszemélyben,  ilyen  figura  volt  például  Somerset Maugham is, aki az első világháború idején a  brit  titkosszolgálat  kémje  volt,  s  nem  sokkal  ezután  megírta az Ashenden a hírszerző c. elbeszélésfüzérét. Ez  utóbbi Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Vannak rettenetes erejű szerelmek, melyek valóságos égiháború módjára lepik meg az embert. Jaj annak, aki egy ilyen viharba kerül, s mindenféle védőeszköz nélkül kénytelen átélni a rátörő, földindulásszerű érzelmeket. Az ember iszonyatos módon félni kezd, mikor rájön, hogy egész lényében meztelen, lásd a túlontúl túl is ismert édenkerti történetet… AztTovább…

On:
In: Könyvespolc

Két könyvről – mindkettő kapcsán az önmagunkkal való szembenézésről… 1. Moldova Che Guevara naplója (A napló, 1983) fiktív szöveg, bármennyire is biztosít bennünket afelől az író, hogy Che valóban létező bolíviai naplója volt művének a kiindulási pontja és éltető ereje. Maga a tény, hogy Moldova írása terjedelemben több mint kétszerese az eredeti “El diario”-nak,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkoriban, amikor ez az eset történt, gyakran vendégeskedtem egy barátomnál, Z-nél, akivel mellesleg kollégák is voltunk egy általános iskolában. Z lakása nem messze volt közös munkahelyünktől, ebből adódóan gyakran beszélgettünk itt egy-egy kávé mellett munkahelyi dolgokról, vagy az élet más, ettől meglehetősen eltérő, kérdéseiről. A barátom együtt élt az anyjával,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Úgy vélem (és nemcsak az aktuális járványhelyzet miatt), nehezen cáfolható tény, hogy az élet legáltalánosabb jellege, közös vonása, bárhol is éljen valaki a földön, ma is a szenvedés. A szenvedés mélyén, annak okaként pedig – minden ámítás ellenére – egy olyan káprázat, tévhit vagy érzékcsalódás áll, amely rendre megakadályozza, hogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

  Most pedig valamit a révületről. Sanci (azaz Sándor) nevű unokám, egészen kis korában, tehát körülbelül egy és három éves kora között sajátos révületbe esett, ha váratlanul meghallotta az olasz himnuszt, elég volt neki telefonon lejátszani az ismert dallamot és máris abbahagyta a sírást. Erre egyébként szülei véletlenül jöttek rá,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

  Ez az írás, Lehőcz Máriáról, főiskolai művészettörténet tanáromról szól, pontosabban, az ő négyzetre emelt és fantáziával feldúsított arcképe. A szöveg töredékes és „repedésáthidaló” homlokzata mögött – bármilyen furcsa és szokatlan – kizárólag a kubizmus iránti olthatatlan szenvedélyem áll. A kubizmus kifejezés egyébként a latin cubus (kocka) szóból származik, sTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nem kívánok különösebben elmélkedni arról, hogy mi lenne, ha a hétköznapi életben folyton csak igazat mondanánk, pontosabban mindig kimondanánk azt, amit érzünk, gondolunk és tudunk. Több mint valószínű, hogy az élet borzalmas és elviselhetetlen lenne! Talán ezért van az, hogy mindenki hazudik ezen a világon, legalábbis ritkán mond igazat, nemtőlTovább…