Némafilm
Váratlanul jön,
megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol.
Sápadt, de másképp, mint a holtak,
nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér.
Te még számolod az éveket?
– nem tudom, miért ezt kérdezem először,
annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel.
Dühít a némasága,
azelőtt mindenre volt valami távoli, rejtélyeskedő válasza.
Nincs jó hatással rád a túlvilág
– vetem oda, ő meg megadóan mosolyog,
mint aki pontosan tudta, hogy ezt fogom mondani.
A földön egy zenedoboz, megtekeri egyszer,
aztán már magától szól a szeleburdi dallam.
Táncolni próbál, csetlik-botlik, kézen áll,
cigánykereket hány és direkt elesik,
aztán felpattan, leporolja magát,
és eltúlzott gesztusokkal elmutogatja
a világirodalom nagy szerelmeit.
A régi kunsztok – gondolom magamban,
de azért megtapsolom, és már épp megérinteném,
mikor kezdi az egészet elölről.
Minden mozdulattal távolabbra kerül,
majd eltűnik, ahogy jött, hirtelen, semmiből semmibe.
Ébredés után csak a vetítőgép zúgása marad,
meg a kettészakadt filmszalag monoton csattogása.
Major Petra szerzői oldala: https://www.facebook.com/majorpetrairasai
©Kovács Emil Lajos – Tánc