Az 58., áprilisi lapszámot – öt oldalon –, Kovács Emil Lajos festőművész képei díszítik. „Beilleszkedni akarok a Nagy Tervező tervébe azzal az akarással, hogy legyen valami súlyom, ne találtassak könnyűnek.” (Kovács Emil Lajos) Kovács Emil Lajos a Litera-Túra Művészeti Magazin rovatvezető-szerkesztője, erdélyi festőművész, 1967. július 4-én született Szatmárnémetiben. Itt végzettTovább…

‘József Attila-variáció‘ Szappangolyó, vagy égbolt: énfölöttem? A gazdagnak érdektelen, miért és merre pörögtem, anyámnak könyörögtem, új és új csatákba kezdve – – -, lapulevelekbe bújva menekültem, sosem-volt akaratra-tettre vágyva, tétova álom-szerelemre – – -, és most!, ‘könnyű, fehér ruhában’ járom keresztül- -kasul a várost, minden lépésem tisztulást hoz; kiáltottam egykor:Tovább…

József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…

Mert a költők meghaltak már úgyis. Mert testükben nedvek voltak, húgy is. Mert a vers mind búval vagyon aszva. Mert amúgy sincs neki semmi haszna. Mert rohadtul untam ünnepségen. Mert versért nem ad csókot, ha kérem. Mert erre ne költsék az adómat. Mert költők nem dolgoznak, csak lógnak. Mert aTovább…

Kockavers napok óta írom e verset csak írom és nem tudom mi lesz a vége hosszú sorok jönnek a ceruzámból beleolvasom őket a szélbe kiterített panoráma homályos horizont de van olyan szakasz ahol éles távlattani lecke jó hosszú bár tudom épp úgy illik rá hogy széles nem kell a verstőlTovább…

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

Sokat beszélnek a mesterségről. Egy szavuk sincs a mesterségről. Szabad és kötött formában haladnak a korral. Akarják azt, amit mégsem akarnak. A jó, a rossz, és a sok lökött. A mindig hiányos szabadság szilánkjaiból lassan, kimérten, a cél szerint körbe-körbe. Nem volna szép, ha in flagranti kiderülne: a senki földjeTovább…

– Radnóti hódolat –   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejekTovább…

Füstre ébredsz, vagyis köhögésre, a saját köhögésedre, mélyen szakad fel a tüdődből, és rögtön tudod, hogy baj van, ez most nem álom és nem éjszakai szorongás, tényleg tele van fullasztó fekete füsttel a hálószoba. Ösztönösen felülsz, és azonnal megtelik vele az orrod és a szád, fordulsz, hogy felköltsd a feleséged,Tovább…