On:
In: Szépirodalom, Vers

1. előkészítés ha kinyitja a sötétség kapuját a kulcs, beteljesíti küldetését, nyugodtan rozsdásodik tovább. kijózanodik az utca rózsák bódító illatából. vadszőlő levele parázslik a kerítésen. madárvonulás a győzelem jele. egyetlen kő sem gördül fölfelé a hegyen. szabadesés törvénye rántja mélybe az éden utolsó almáját. 2. kidolgozás vagyok a hely, ahovaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mostanában az élet rendje véget nem érő félelem szavak pánikja a félbehagyott kéziratban vagyunk az élet ügyefogyottjai hullásuk elől szökő csillagok készséggel görnyedező hegyek hulladék eszmék sűrű sarát dagasztjuk amiben a semmi ver gyökeret mások teljes védettségben kartelleket kötnek kiárusítják a jövőt nem értenek az örökkéhez a változás olyan mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

vagyok fájdalmait veszett visszhang kegyes hozzám a magány álmatlanágra ítél mélyén ott virraszt a költemény esők mosdatnak így tisztán érek a gyermekkor éveihez védőruha nélkül bejárom radioaktív emlékek helyeit értem a kövek és virágok beszédét madár-nyelven tanulok dalommal a bezárt kapuk mögött ártézi vizet fakasztok illúzióimat csapdába ejtik vadrózsák karmaiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

és kitárja tágas terét az est az égbolton elvonulnak felhők domborművei a lemenő nap aranyra fest partot ligetet fecskék cikkannak a nádas felett a ragyogó öbölben az árbócok a végtelent kémlelik elnémul a Tó vizében elpihennek a szerelemtől megittasult halak hirtelen fészkéből mint nagy sasmadár kiröppen az éj és azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

évtizedeken át megalkudtam a sors és a feltámadás ígéretével mindhalálig küzdőt vagy remetét játszottam mikor mit kívánt az élet ezzel a mutatványommal bámulatba ejtettem a környezetemben élőket de egy nap belehallgatóztam a lenyírt füvek jajába a gesztenyefák lombjának dübörgésébe a mező szapora lélegzetvételébe és mielőtt megszületett volna a vers rájöttemTovább…

On:
In: Könyvespolc

Pethes Mária pazar kiállítású könyvének borítóján egy angyal könyököl. Egy ablakból néz a világra, belső szobájából réved kifelé. Tekintete felhős, szárnyai ágbogas, földi szárnyak. Rajta egy kis élet: lehetne Varga Mihály kitűnő ajánlója szerint gyurgyalag, vagy szalakóta, ám, jobban szemügyre véve, akár egy hím „csillogó” quetzal-t (Pharomachrus mocinno) is formázhat.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

emlékszik milyen volt egészségesnek lenni pont mint fiatalnak de mostanság az ő ajkára is a bezzegazénidőmben felhangú mondat tolakszik pedig amikor neki mondták megfogadta még említeni sem fogja egy ideje csak azzal számol ami vagy aki nem érkezik meg sosem pénz paripa fegyver- telen királyfi folyamatosan keresi otthonát saját magábanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

vállamra nehezedik a bezárt ajtó némasága csupán valami halk hang vergődik a keretfában * húsunkat marcangolja a vágy hogy egyszer kijutunk zárkáinkból vagyunk a tavasz zöld árbócrúdján megfeszítettek nézzük ahogy a világ szájából szivárog a kór * közönyösen ásít az égbolt nem támaszkodik meg rajta a harangszó pedig sok lélekértTovább…