és kitárja tágas terét az est az égbolton elvonulnak felhők domborművei a lemenő nap aranyra fest partot ligetet fecskék cikkannak a nádas felett a ragyogó öbölben az árbócok a végtelent kémlelik elnémul a Tó vizében elpihennek a szerelemtől megittasult halak hirtelen fészkéből mint nagy sasmadár kiröppen az éj és azTovább…

évtizedeken át megalkudtam a sors és a feltámadás ígéretével mindhalálig küzdőt vagy remetét játszottam mikor mit kívánt az élet ezzel a mutatványommal bámulatba ejtettem a környezetemben élőket de egy nap belehallgatóztam a lenyírt füvek jajába a gesztenyefák lombjának dübörgésébe a mező szapora lélegzetvételébe és mielőtt megszületett volna a vers rájöttemTovább…

Pethes Mária pazar kiállítású könyvének borítóján egy angyal könyököl. Egy ablakból néz a világra, belső szobájából réved kifelé. Tekintete felhős, szárnyai ágbogas, földi szárnyak. Rajta egy kis élet: lehetne Varga Mihály kitűnő ajánlója szerint gyurgyalag, vagy szalakóta, ám, jobban szemügyre véve, akár egy hím „csillogó” quetzal-t (Pharomachrus mocinno) is formázhat.Tovább…

Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…

esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…

emlékszik milyen volt egészségesnek lenni pont mint fiatalnak de mostanság az ő ajkára is a bezzegazénidőmben felhangú mondat tolakszik pedig amikor neki mondták megfogadta még említeni sem fogja egy ideje csak azzal számol ami vagy aki nem érkezik meg sosem pénz paripa fegyver- telen királyfi folyamatosan keresi otthonát saját magábanTovább…

vállamra nehezedik a bezárt ajtó némasága csupán valami halk hang vergődik a keretfában * húsunkat marcangolja a vágy hogy egyszer kijutunk zárkáinkból vagyunk a tavasz zöld árbócrúdján megfeszítettek nézzük ahogy a világ szájából szivárog a kór * közönyösen ásít az égbolt nem támaszkodik meg rajta a harangszó pedig sok lélekértTovább…

Valami ingről szól a fáma, amire marcona őrök éppen kockát vetnek. Lázad a vesztes, megverekszik érte, nem lehet másé; ez a vérpecsétes rongy, ami egyszer sokat érhet. Az Úr szent nevében vihar jön, a csillagoktól megfosztott égből villámok nyila zúdul. A föld fáradt szemfedélként borul a dombra. Aztán minden elcsitul,Tovább…

őrizz meg bennünket Uram jópofa jóakaróinktól akik a hecc kedvéért bármikor hajlandók elgáncsolásunkra oltalmazz a sötétség ránk omló falától irigyeink elvetemültségétől nehogy megkezdhessék elveszejtésünk szánalmas művét védj meg minket az álszentektől a honfitársaikra veszettül haragvóktól nézd minként tolonganak a nemzet utolsó vacsorájára fordítsd el tőlünk a gonosz arcát ő nemTovább…

magam vagyok a független érzelem ám az én koromban az igazság azonos a várakozással még mindig el akarom kápráztatni a szabadságot ahogy a fiatalság bámulatba ejti a kényszerítő körülményeket ahogy az óceánt nem ismerő patak a végtelen vízbe vágyik átmeneti csodákra emlékezem magamban beszélek mint a színészóriások az üres nézőtérnekTovább…