Az Apokalipszis négy lovasának nincsen hite és nincsen arca, csak végben végzetes hatalma, utat nyitva a pusztító patának. Halált, pestist ígér a Jelenések háborút és éhínséget az ének. Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor, bűnt hozva, s kiszárítva okkal, rémisztve kénköves pokollal, minta nem volna elég, ami ránk forr. Most nincsenek azTovább…
December utolsó napján is kinyitott, mint napra nap, mert az órák nem állhatnak meg. Mérik és mutatják az időt, a megfoghatatlan és kiagyalt valóságot, a valójában nem létezőt. S ha mégsem mutatják, akkor meg kell azonnal reparálni akár régi, vagy új szerkezet. A szerkezetet, amely lehet mechanikus és ketyegő, vagyTovább…
Nagyapám egy közeli templomtornyot nézegetett az ágyából, és halkan szuszogott. A Szent Benedek Idősek Otthona lakója volt egy régi, boltíves épületben, amely egykoron gimnáziumként a szellem művelésének háza volt. A fehérre meszelt szoba falai visszaverték a délutáni nyári nap sugarait. Apámmal látogattuk meg. – Na, apu, mondj valamit! – hajoltTovább…
Hűvösen fújt a szél. Nem volt dermesztő hideg, de párás, nyirkos volt a levegő. Fáztam. Mindig fázom, ha félek valamitől. A postást vártuk a hírekkel. Nálunk a faluban ő a tudás hordozója. Az internetet, tévét betiltották. Újságok sincsenek. Csak a postás. Megérkezett. – Kijött az új rendelet. – mondta komolyanTovább…
mi olyanok vagyunk, hogy elég könnyen beleesünk a kétségbe azt érezzük, nem szép a vége közben meg persze nincs vége mert ha vége van, ha végünk van azt más érzi már majd helyettünk üljünk le, és igyunk arra hogy élveztük, amíg lehettünk szabadság vagy biztonság vagy a pofonegyszerű életvágy aTovább…
Azok, akik látták az arcát, tudják, hogy az igazi otthon nem lesz ismerős. Nem találod majd ott a játékot, amit elvesztettél a mezőn hétévesen, nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid, és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem, ami után olyan sokáig sírtál, mégsem hiányzik majd semmi, ésTovább…
Élt egyszer öt testvér. Két lány és három fiú. Esténként körbeülték a konyhaasztalt, hogy megvacsorázzanak. Az édesanyjuk mindegyikük tányérjára egyenlő adagot tett, aztán jó étvágyat kívánt. – Beee, úgyis én leszek az angyal! – mondogatta ilyenkor a legnagyobb fiú. Általában tényleg ő ette meg leghamarabb a vacsorát, így szinte mindigTovább…
Megizzadt városban sétál az Isten. Éles fények között, magányosan. Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten, mint akinek semmi dolga van. Mint akinek nincs tennivalója. Nem gondol velünk, ittlakókkal, vagy a város csúszott ki alóla… Találkozgat újakkal és ókkal. A napsütésben csak ritkán köszön, kápráztatja szemét a fényözön, ahogy egy-egy sugár azTovább…
Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…
Ebben a nagy-nagy rohanásban, egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam. Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm. Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön. Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét, és hosszan a szemembe nézett: betakart minketTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.