On:
In: Szépirodalom, Vers

Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére)   Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Mikor felült, megszédült, hányinger tört rá és valamiért vérzett a könyöke. Óriási fák vették körül. Körülbelül kétszáz méterre volt tőle a hegygerinc. Feltételezése szerint ez a Tubes-gerinc. Ha oda felér, láthatja majd a várost. Ha van még egyáltalán város… Erre még gondolni se akart. Feltápászkodott, tett két lépést. Meg kellettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

madár a zsákban csőre tátva miért és hová viszem csak tétova érzet vinném mintha vágni de szomjazik – látni csőrén és nyelvén a port – tenyeremből itatom egy ház előtt néhány harisnya szárad léhán leng a szélben – jó lesz rám éppen szól a madár lányként néz rám rendben vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

még várom egyre hogy az életnek feltegyem kérdéseimet élet ráérsz? most figyelj a szeretet és a félelem kettős áramkörében hol fogok kifejeződni ha egyedül sem vagyok önmagam hol van és miért nincs százszázalékos biztonság miért kell könnyekben kimosni valamit hogy az emléke tiszta fényben ragyogjon áthatolhatatlan múltunkból hova hullanak aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeszélyes látogató. Kiszámíthatatlan. Nem megfogható, nem bezárható, nem kényszeríthető. Az ihlet, különleges alkotói pillanat. Kisajátító, mert téged akar, te kellesz neki. Követeli lelkedet, hitedet, szívedet, szavadat. Ha nem figyelsz rá, ha nincs időd megjegyezni amit súg, képes továbbállni és lehet, soha nem tér vissza. Mikor veled van, akkor vagy, akkorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tarot-ciklus VIII.   Az Igazság – A jó lap mozdíthatatlan kőoszlopok között aranyfüstnél áttetszőbb selyem lebeg a trón mögött sejtetve eltakart beláthatatlan sorakozó nyitott tereket mint egymással szembeni tükrökben végtelen ismétlés megbénít nem enged a Királynő felállni és mögé tekinteni hogy is lehetne pedig ő lenne nekem az Igazság kiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Parafrázis, Cormac McCarthy azonos című regényére hallotta hogy a fehér fátyol sikoltva elszakad a deres vaskorlát parázzsá vált kezében vad tüzek gyúltak szelíd madarak szemében a folyó büszke hídja elporlott gyenge talpa alatt az elvetett magnak a föld nem volt bölcsője már a zavaros vizek nem oltották szomját szél martaTovább…