Ki is vagy te, kedves olvasó? Hát azt én meg nem mondom neked. Sejtéseim ugyan vannak, de biztos kézzel aligha tudnék portrét rajzolni rólad. Azért az élet ad némi támpontot; ez persze időnként csalódással jár. Az olvasó sokszor nem más, mint az a hölgy, akinek az arca rendre feltűnik aTovább…

az elgondolkozásról gondolkozzak csak el magamon s azt bizonygatja mert ő most hódít megszerzi magának azt a férfit mert kifut az időből s egyedül marad elvégre nincs olyan sok így éveken túl megeshet nem lesz akihez szóljak hát gondolkozzak csak el magamon volt aztán egy hosszan jajgatva sirató neki mostTovább…

Reggel, amit nem emberi kéz ír. Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak. Az ébredés tenyerén zajtalan utcák. Valaki lejárta a dülők meredek járdáit, amíg a holnap falakat épített a rendnek. A percek ragyogó vércseppei idővé válnak, ahogy a szedett eprek a porcelántálban. Az idő, amit az ember mér, de nemTovább…

– Bele kell halnod az írásba – tanácsolta példaképem, a nagy író. Értetlenül néztem rá, ezért fesztelen nyomatékkal a hangjában megismételte: – Bele kell döglened, érted? – majd sarkon fordult, és magamra hagyott a zsúfolt nézőtéren. Attól kezdve szempillantásnyira sem tudtam letenni a tollat, úgy sercegett a papíron, akár egyTovább…

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. BoldogsággalTovább…

Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre.   Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja.   Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak.   A tacskó fekete gombszemével kérdez: mikor jössz?   Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni.Tovább…

Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…

(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére)   Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…

Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…

Mikor felült, megszédült, hányinger tört rá és valamiért vérzett a könyöke. Óriási fák vették körül. Körülbelül kétszáz méterre volt tőle a hegygerinc. Feltételezése szerint ez a Tubes-gerinc. Ha oda felér, láthatja majd a várost. Ha van még egyáltalán város… Erre még gondolni se akart. Feltápászkodott, tett két lépést. Meg kellettTovább…