Csontos Márta versei
Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…