Azok, akik látták az arcát, tudják, hogy az igazi otthon nem lesz ismerős. Nem találod majd ott a játékot, amit elvesztettél a mezőn hétévesen, nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid, és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem, ami után olyan sokáig sírtál, mégsem hiányzik majd semmi, ésTovább…

Élt egyszer öt testvér. Két lány és három fiú. Esténként körbeülték a konyhaasztalt, hogy megvacsorázzanak. Az édesanyjuk mindegyikük tányérjára egyenlő adagot tett, aztán jó étvágyat kívánt. – Beee, úgyis én leszek az angyal! – mondogatta ilyenkor a legnagyobb fiú. Általában tényleg ő ette meg leghamarabb a vacsorát, így szinte mindigTovább…

Megizzadt városban sétál az Isten. Éles fények között, magányosan. Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten, mint akinek semmi dolga van. Mint akinek nincs tennivalója. Nem gondol velünk, ittlakókkal, vagy a város csúszott ki alóla… Találkozgat újakkal és ókkal. A napsütésben csak ritkán köszön, kápráztatja szemét a fényözön, ahogy egy-egy sugár azTovább…

Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…

Ebben a nagy-nagy rohanásban, egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam. Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm. Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön. Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét, és hosszan a szemembe nézett: betakart minketTovább…

egy kicsit túl nyafogós voltál a szemed kert benne szentjánosbogarakkal a közepe vízesés aljára ejtett fehér kövekkel mellém bújtál az sem számított hogy a reménynek szárnya nőt furcsa érzésekből apró tintapöttyökkel óvatosan kisurrantál csak egy lepedőben pőrén kacagva puha talpakon és én csak vágytam utánad e bolond világ alól emlékszelTovább…

Part Megszőkült füzek hajfürtjeit mossa az örvénylő folyó. * Minden A víz elsiet, a gyors idő eliszkol, pantha rei tovább. * Jégvirág Ma már csak álom a befagyott ablakra írt ákom-bákom. * Küszködő küzdés Sokáig halni sem akarsz, aztán meg már élni se nagyon. * Semmittevő Haszontalanná úgy válj, hogyTovább…

Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…

az ég közepén hatalmas sárga lámpa gyullad föl a fény telepátiája és beragyogja azt a hosszú hófehér szőnyeget amin az ősz lépeget ezt az isteni szelídséget ahogy hangtalan repednek meg fellegek és a magasság vékonyodó homlokára tűzi az esőcseppeket hogy a fák nyakára láncot fűzzenek ezek az ezüstszínű októberek mindigTovább…

egy tulipán összezárt feje az esték menedékhelye ilyenkor a bibe lehet a virág szíve finoman megrázkódik ha a fej össze van csukva majd leesik az a sok rózsaszín csuklya a sziromhasadásban bontja ki magát a szeretet a vízben a szár egy-egy megüresedett keresztet formáz meg az asztallapját is megkarcolják olyanTovább…