47. lapszámunkat, Nágel Kornél grafikusművész tusrajzai díszítik. Nágel Kornél 1981-ben született Tatán, mesterei Kántor János és Szentessy László voltak. Első kiállítását 1998-ban tartotta, amit azóta több, mint 80 egyéni és több, mint száz kollektív kiállítás követett. Sokszorosító, illetve egyedi grafikával foglalkozik, az elmúlt 15 évben magyar költők műveit illusztrálta. AktívTovább…
szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…
A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből. Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen. Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor, még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen: mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféle idegen tenyérre támasztaná a halántékát, és úgy nézne bele a kamerába. A képkivágás felveti ezt a lehetőséget is. Az idegenkezűség lehetőségét.Tovább…
Istennel mezőgazdaságban gondolkodunk. Nem jó, ha nem töröm föl rendesen a talajt, a kemény szívben nem fogan meg semmi. Nem jó, ha feltöröm a talajt, és hagyom, hogy elburjánozzék benne a gyom. Nem jó, ha csak csörgetem a magokat, akár egy tonnányi Igét összeszedek, de nem ástam fel a szívemTovább…
Itt mindenki csak döf és sose hátrál. Szarv ki szarv! Szúrj csak! Ne veszíts sosem! Ki gondolkodik, az meg, mint a nádszál: kételkedik. És ez is győzelem. A másik embert nézd, és ne az eszmét, mit lobogtatnak „néked és nekem”: bikának posztót, mielőtt ledöfnék. A részvét fontos, nem a győzelem.Tovább…
Lopott levegő Elnézést a hallgatásomért. Azért nem szóltam eddig, mert felfoghatatlan volt számomra a világ. Most megsejtettem lényegét. Mostantól azért hallgatok. Utolsó harapások Ma kilépek lelked titkos ajtaján: nem vagy velem sem nélkülem gazdag. Széttapos a világ idegrendszere, csak közöny és megszokás igazgat. Állunk csak a jövő gyémántpajzsai előttTovább…
Úgy képzelem elmúltál hetven éves meglehet száz is sőt többezer mindegy: végülis kortársak vagyunk együtt kell túlélnünk rögeszméinket SZÓLJ MÁR gyűrd le konok némaságodat Varsó bolondja — mondják pedig ha tudnák hogy hívásodra minden megmozdul ujjaid köré tekerednek a fák hegyek vonulnak tapintásod nyomán kalapod karéján csüngnek a csillagok arcod:Tovább…
Apám ágya fölött a falon egy ágon ülő kitömött galamb, megérintem a tollait, porosak. Borsónyi fekete üvegszeme van, csúnya. Apám ágya magas és keskeny, kényelmetlennek látszik. Soha nem feküdtem még benne. A barna bársonyborítású matracon hosszú bemélyedés, apám hátának emléke. Leveszem a cipőm, lehúzom a nadrágom, felmászom az ágyra. NyikorogTovább…
A hozzátartozókkal tapintatosan közölték, mintha buszon ülnének, hogy ez már a végállomás, de ők nem hajlandók leszállni. Itt a látogatási idő végének, ebéd utáni pihenésnek hívják, de mi tudjuk, hogy a napnak ugyanabban a szakaszában valami földöntúli ragyogás önti el az épületet, valamennyi kórházi szobát, ilyenkor indulnak el azok, akiknekTovább…
A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztükTovább…