aki nem tud aki nem tud másoknak megbocsátani akinek nincsenek kedves szavai és a tekintete kikerüli ha az utcán jön szembe aki gőgje tornyában ül és nem mozdul a lelke aki úgy néz át az embereken mint az ablaküvegen nem látja meg bennük a szépet aki azt hiszi hogy mindenkiTovább…

a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…

még várom egyre hogy az életnek feltegyem kérdéseimet élet ráérsz? most figyelj a szeretet és a félelem kettős áramkörében hol fogok kifejeződni ha egyedül sem vagyok önmagam hol van és miért nincs százszázalékos biztonság miért kell könnyekben kimosni valamit hogy az emléke tiszta fényben ragyogjon áthatolhatatlan múltunkból hova hullanak aTovább…

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

minden kifordul a helyéről a maszk alatt eltűnik a gúnyos vagy éppen kedves mosoly az érzelmek a szemünkbe költöztek mintha elfelejtenénk az életet messziről jött idegenek vagy az élet felejtené el hogy még itt vagyunk kiszorulunk saját színeinkből szürkére fakulnak a napok a régi életünk egyre szépül a vágyban küzdökTovább…

szeretném megérteni az emberi oldalát az egésznek az anyag hiábavaló kísérlete hogy lélekkel szellemmel töltse meg önmagát nem selejt nem csak ebben az életében már nem éri el semmilyen értelemben saját kiterjedésének maximumát vagy pillanatnyi elmezavarában ledobja az értelem az erkölcs a lelkiismeret fékjeit elszabadul és magával ránt mindenki mástTovább…

fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…

vannak véletlen szerelmek jön egy nő aki olthatatlan tüzeket gyújt a szívekben jön egy férfi akinek ölelésétől felenged a fájdalom-abroncsok szorítása könnyűség váltja utak kereszteződnek találkozhattak volna mással máshol de már sohasem válnak el egymástól nincsenek véletlen szerelmek akiket egymásnak rendeltek születésüktől egymás felé mennek a sors kiszámolta a percetTovább…

az éjszaka villog a szemében ő meg villog az éjszakában más életek közé szorulva mindenkitől elhatárolódik mintha nem lenne köze semmihez mégis egy sötét utcába íródik velük otthon helyett ócska hotelekben lakik az egyedüllét öröméből kifosztva baseball-meccset néz és sört iszik másokkal kívülálló mindenütt a gyengék és a vesztesek közöttTovább…

mikor saját hajamnál fogva kihúzom magam a rossz érzések és a kellemetlen történetek mocsarából az újrakezdés vágya hajt vagy az újrakezdések elmulasztása nyomaszt de pozitívra váltanám előjelemet megkísérlem gondolataim környezetét tisztán tartani lemosom az indulatok vad színeit a bűnök tapadós emlékét a rossz helyzetekre adott rossz válaszaimat mindent ami sebzettTovább…