Még szerepelsz a nyilvántartásokban, aztán áthamvasztanak a dupla semmibe, s tilos lesz jónak, vagy rossznak lenni, majd elindulsz a végső nagy útra, habzón beleáradva a Fekete tengerbe, amely ettől még sötétebb, még gyászosabb lesz, emléked fosztogatni kezdi az idő, amely a halhatatlanságit is kikezdi, és felszáradnak mihaszna könnyeink is, ésTovább…

Amíg haza nem értem, sose ettél, azt mondtad, nincs étvágyad nélkülem. Minden volt mozdulatod úgy üzen, hogy minduntalan megállok szívednél. Nélküled hiába korog a gyomrom, fordul számban s elakad a falat; ahogy elmentél, minden úgy maradt, csak várlak, s rá kell a magányra szoknom. Bár mindhiába, az órámra nézek, olyTovább…

Eltűnünk majd mi, mint a hettiták, mert lettünk gyötrő s öngyötrő svihák. Veszélyt kiáltott mindig az, ki lát, s elhervad újra a szép, telt virág. Ki itt bűnözni sose hezitált, szított bűzölgő, szennyes hitvitát. Hatalmat szőttek s nem leltek irányt az önmagukhoz is zord hettiták, és elkövették a torz, szentTovább…

Ki szülő, szinte mind csalódik végül abban, ki először legyint, majd egyre hangosabban ejt ki elutasító véleményt, megcsúfolva felnőtté ért reményt. Csak az fáj, ki szeret, még véletlen se vádol, és ölel gyereket, legyen az bármi távol. Számára szeretni nem áldozat, nem úgy ad, hogy elharap átkokat. Az álmok üresenTovább…

Az Apokalipszis négy lovasának nincsen hite és nincsen arca, csak végben végzetes hatalma, utat nyitva a pusztító patának. Halált, pestist ígér a Jelenések háborút és éhínséget az ének. Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor, bűnt hozva, s kiszárítva okkal, rémisztve kénköves pokollal, minta nem volna elég, ami ránk forr. Most nincsenek azTovább…

Érdekek józan-hidegen, de bizonytalan vizeken sodródó sajkáján próbálkozik hitt vagy megjátszott szerelem; merül az önbecsapó habokig, ügyeskedve az önzés eltörött evezőjével; s játszva, hogy örök. Bekapjuk mind a süteményt, fogadva mint kancsal reményt, szolgáljuk önként, mert konok önös, feszítünk vitorlát: erényt, és hisszük, e mozdulat ösztönös, mert benne legszebb arcunkTovább…

Kezem melegétől meleg maradt halott kezed. Fogtam erősen, maradj velem, addig nem vagy szabad, míg élek, ne rejtőzz előlem. Te már messzi jártál a semmiben, és nem törölhetted le könnyem. Bennem vagy, s hogy elmentél, nem hiszem, nem válhatsz el tőlem ily könnyen. – Ha még siratlak, már csak magamat,Tovább…

tt a bénult lelkekben annyi gyilkos szándék, lincselő indulat, téboly, közöny kavarog és mulat, hogy kudarc róluk számot adni. Megalázottság forr, mióta nincs módunkban alázni másokat, vicsorgunk, hogy recsegnek a fogak, mi voltunk, eladtuk kilóra. A nemzet kínban nyögve fetreng, menekülve önmagába harap, ingoványra tereli torz harag, reményt, halk álmotTovább…

Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…

Fajunk rostáltan méricskél, neki mi jó, mit diktál a rafinált evolúció. A hordában társa torkának esve primitív lényét sandán kicselezte terelt állatként, mint a többi, kit élelemként lehet ölni. Erőltetve követ-pattintó tudatát, kijelölt teret, egyelte saját faját. Pelyvaként ne rettenjen a haláltól, szüksége volt kreált istenre bárhol; földön nem lelt,Tovább…