On:
In: Publicisztika

Ki is vagy te, kedves olvasó? Hát azt én meg nem mondom neked. Sejtéseim ugyan vannak, de biztos kézzel aligha tudnék portrét rajzolni rólad. Azért az élet ad némi támpontot; ez persze időnként csalódással jár. Az olvasó sokszor nem más, mint az a hölgy, akinek az arca rendre feltűnik aTovább…

On:
In: Publicisztika

„Ő mindig várta a világot. S egy napon, mikor úgy érezte, a világ nem siet hozzá, elindult feléje…” (Márai Sándor)   Béke Ithakában (részlet) Első ének – Pénelopé Viselt dolgainkról, családunk történetéről, sajnos túl sok szó esett már a világban. Utolsó időben többször felkértek, mondjam el az igazat és írjamTovább…

On:
In: Publicisztika

Nemzedékeket tett a balett rajongóivá. Egy új nyelvet tanított meg egy egész országgal. Nagy Sándorról olvastam, hogy csata előtt táncolt a katonái előtt, s ezzel buzdította őket a harcra – persze lehet, hogy ez mítosz, ám a katonák az Indusig jutottak. Markó Iván nem vezetett hadat, soha eszébe sem jutottTovább…

On:
In: Publicisztika

Lélekoldó – Személyes olvasat Lázár Ervin Tudtam, hogy szeretem Lázár Ervint, de már elfelejtettem, hogy ennyire! Nyűgös hétköznapok közepette esett rá a választásom, s kezdtem egy műveihez kapcsolódó irodalomterápiás csoportot tervezgetni. Olyan volt, mint egy kicsi, biztonságos szigetre menekülni, míg elül a vihar, eloszlanak a felhők és feldereng a nap.Tovább…

On:
In: Publicisztika

Nagyon rég volt: több mint ötven évvel ezelőtt, hogy az iskolámban szavalóversenyt rendeztek, angol nyelvű versekkel lehetett indulni, angol- és magyartanárok zsüriztek. Beneveztem, és indultam. Ugyanis akkor már pár éve ízlelgettem Byron versét, a Sénakherib pusztulását – Radnóti fordításai közt találtam rá valamikor 15 évesen. Nagyon erős hatást tett rám,Tovább…

On:
In: Publicisztika

„Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene.” (Márai Sándor)   Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiketTovább…

On:
In: Publicisztika

„A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak.”  (Márai Sándor) A teljes napló 1943–­1944 (részletek) „Márciusi hó. Ötödik éve nem jártam külföldön. Ötödik éve mindig ugyanazok az emberek, ugyanaz a néhány utca, ugyanaz a sors, kellék, díszlet. S lehet, hogy évekTovább…

On:
In: Publicisztika

Pilinszky János: Így teltek napjaink Országh Lilinek 1 Az ütközet hajnalban vette kezdetét. Fél ötkor a gyalogság támadott. A menetoszlop sebektől borítva sebeket követelt, amikor a természet váratlanul fölmutatta hattyúnyakát. Nagyanyám a verandán teritett. Az ágyúk messziről, egy széles domb mögűl tüzeltek. A gyalogosok közt akadt néhány veterán. Bakkancsuk elnehezedettTovább…

On:
In: Publicisztika

Meglepően gyakran fordul elő, hogy azok akikkel beszélgetek, bevallják nekem, regényt szeretnének írni, és megkérdezik, hogy kezdjenek bele. Nagyjából mindenkinek ezt szoktam mondani: 1. Nem biztos, hogy regényírással kell kezdeni. A novellába könnyebb belebukni, gyorsabban kiderül, hogy nem megy. Ez jó is meg rossz is. Rossz mert előbb fáj, jó,Tovább…

On:
In: Publicisztika

„Köszönet a nőknek, köszönet.” (Márai Sándor) A nőkről általában „Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked,Tovább…