On:
In: Szépirodalom

Decemberi lapszámunk tartalmából: Nagy Bandó András: KarácsonyBak Rita: MásholRadnai István: Eretnek zarándokPethes Mária: AmikorAsperján György filmesszéjeMurányi Zita verseiNovák Imre: A vers kétes szerzésGősi Vali: VégülDebreczeny György: jó volnaMillei Lajos verseiLucskai Vincze: Hajnalban sírnak a fákTandori Dezső verseiMátyás B. Ferenc verseiSebestyén PéterKeszthelyi-Mangó Gabriella: Téli lélegzetKovács Gábor: Mindent a maga súlyánVányai FehérTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Édes ünnep, drága ünnep, együtt van a családunk, sugdolóznak, jönnek-mennek, épp most sül a kalácsunk. Szív a szívhez beköltözött, meghoztuk a fenyőfát, úgy láttuk, hogy fejünk fölött kicsiny angyal repült át. Millió dísz csüng az ágon, fenyő alatt sok gyerek, kis karácsony, nagy karácsony, jó, hogy vannak ünnepek!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a fehér vásznakat ha marná a rozsda vagy kalózok vére festené pirosra színes pillangók az Isten Vize felett hánykolódik lebeg céltalan lebegtet haladnak hajóink parttól távolodnak embert feszítenek hajlott árbocokra partok távolodnak kötél meg se kötne a jövő kikötője a múlt mindössze csalóka a mély ég alatta a kék vízTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…

On:
In: Publicisztika

A pillanat Tom Aspy első játékfilmje: egyensúlyozás a szakadék felett Mind gyanútlanul élünk a család, a rokonok, a barátok, és a mindennapi teendők burkában. Ha fel is villan bennünk valami szörnyűnek a gondolata, megtaszítva a szívünket, igyekszünk gyorsan másra gondolni, belemenekülni valami tevékenységbe, szerelmi lázba, valóságos vagy látszatos boldogságba. ÉsTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

azt hittem ilyenkor tiszta az agy az ébredés legsötétebb óráiban klimaxolnak az utcalámpák nem marad más néhány ócska felvillanás mint a föltámadás utolsó reménye az mégiscsak más mintha izzó gyöngyként szikrázna az összes lámpa és isten keze lógna abba a sárga fénymosásba valamit le kéne szednie a lámpatestek kigyúlt vasfejérőlTovább…

On:
In: Publicisztika

„a hivatás és a hit szellemi kalandja” Varga Lajos Márton Az irodalmi lexikon szerint Kalász Márton Sombereken született, 1934-ben sváb család gyermekeként. Magyarul iskolás koráig nem beszélt, az irodalmi németet még később sajátította el. 1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban, szűkebb pátriájában, az állami gazdaságban dolgozott, aztán Siklóson ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

“Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével)   végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé hajolnak lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják a múltbólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kocsis Ilonának a túlpartra jó volna naplót vezetni szürkületkor beleírni hogy itt állok leégve az árnyékban a felszálló sárkány országában az öbölben ahol leszállt a sárkány az elveszett vagy a visszaadott kard tavánál jó volna látnom magamat ahogy nézem a parkot elveszetten vagy visszaadottan a túlpartot jó nekem itt állokTovább…