József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

Két hete üresen állt már az a nyomorult lap, semmi nem akart rajta lenni. Még a porszemek is odébb gurultak róla, a tinta meg a szó na az végképp nem fogott rajta, a legutóbbi visszautasítás óta a lap megmakacsolta magát és egy gondolatot sem engedett magára. „Nehogy már valami olyannalTovább…

három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…

Karcsika hátra tett kézzel állt Anya és Apa előtt, nagy levegőt vett, és aztán mondani kezdte nekik a verset, de hibátlanul, olyan hibátlanul, mint a vízfolyás. Az iskolában akkor már több mint egy hete ezt tanulták, ezt a gyönyörű szép verset a háláról és a hálatelt szívről. Karcsika nagyon nehezenTovább…

I. mai kapaszkodó a szupermarketben egyszerre értünk a sorhoz egy fiatalemberrel mind a ketten jeleztük hogy a másiké az elsőbbség de ő komolyan vette és mögém állt egyúttal a kosaramat a futószalagra tette II. emlékezet senki sem volt felesleges az ember életében megfejthetetlen mi bukkan föl denaturálva túl unalmon ésTovább…

Nézd, itt felettünk a lombokon az ősz festi át a színeket, ujja megérinti homlokom, s a nyár távolodva integet. Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, a dél még meleg, de az este enyhe egyre fogy, s dideregve keresve kardigánt, kabátot, járunk kint, hogy az éji világot, lássuk, az éjszakai eget, hol azTovább…

Az emberélet útjának felén talán esett. A híres toronyból talán óraütés szállt felém, és én méregettem: mennyit rombol bennem a perc, van-e még esélyem szerelemre, gyászra, s irgalomból is jut nekem majd, vagy csak a szégyen marad, és őröl meszes agyamban: miért így történt!? Nem tudom! Nem értem! Istenem, hiszTovább…

az öngyilkos kölyök the suicide kid a legrosszabb kocsmákba jártam reméltem meg- ölnek. de csak annyit tehettem, hogy berúgtam újra. sőt, a törzsvendégek még meg is szerettek a végén. ott próbálkoztam, hogy idegösszeomlást kapjak és ingyen italokkal végeztem míg valahol valami szerencsétlen szarházi egy kórházi ágyon feküdt, csövek lógtak kiTovább…