34. lapszámunkban Márkus László utcafotóit (street photography) láthatjuk. ©Márkus László Febuári lapszámunk tartalmából: Filip Tamás versei Turczi István: A montevideói Szabó T. Anna: Elhagy “A Kuszma”- Járvás Péterrel, Varga Mihály beszélgetett Izsó Zita: A tengernek háttal Tátrai S. Miklós: A muzsikáló angyalka Asperján György: Tanulságok Márkus László – A.Tovább…
Szembesítés Butaság volt képzelt nyelven jegyzetelnem, hisz, amit leírtam, később hiába szólongatom. Talán ezt írtam: Félelmetes lényeket ellenek az árnyak! Talán ezt: Eggyé válnak a sebek és az ostorcsapások. Talán egészen mást. Végül is mindegy. De az utolsó mondatomat valahogy sikerül kiolvasnom: Kinek kell megbocsátani, hogy már megint özönvíz előttTovább…
Grófom, ne ily szertelenül! Élvezd előbb a látványt, a semmihez sem fogható, egyszerit! A saint-malói bástyasétány magasan a tenger fölé emelkedik. Két viharlökés közt a magányos szürke ormon most kolostori a béke. Az égbolt szegélye hermelin, felrémlik szívtépő, bíbor alkonyatok emléke. Érintésre változnak a színek, majd az erősödő széllel eljönTovább…
Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: „Soha nem hagylak el!” Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson ésTovább…
Járvás Péter portréja Járvás Péter – „a Kuszma”, ahogy a hazai irodalmi életben őt a legtöbben ismerik –, 1998-ban érettségizett Nagykőrösön, majd felsőfokú tanulmányait az ELTE TFK magyar-művelődésszervező szakán kezdte, de nem végezte. Könyvesbolti szakmai pályafutása Budapesten, egy Múzeum körúti üzletben kezdődött, később Magyarország piacvezető könyvkereskedelmi cégéhez került, ahol immárTovább…
Társaid már rég vízbe fúltak, de még hét nap elteltével is a kiáltásaikra ébredsz, mert álmaid, mint a tenger, partra sodorják benned fél pár cipőiket, a léket kapott hajó roncsait. Alvás közben látod, hogy a vízből kezek nőnek, a kezek pedig egyszerre mozdulnak meg, mint a szélre hajladozó fák ágai,Tovább…
Az ezüst színű Opel Astra lassan fordult be a tízemeletes panelházak közé. Délelőtt tíz órakor kevesen jártak az utcán. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában, óvodában voltak. Csinos, fiatal anyuka sétáltatta két- két és féléves kisfiát a koratavaszi napsütésben. A szemben lévő járdán idős néni húzta maga után bevásárlókocsiját. NemTovább…
Nem kaptál kölcsönt, mégis vagy adós, az ilyen balfék mindenütt kapós, ha baj van vele, csihadj, leintik, így volt ez eddig, így lesz ez mindig, ha nem tanultad meg, megtanulod, vagy te szegény és méretes tulok, de hát mit csinálj, erre neveltek, kik Dózsa trónjánál szerepeltek, melegítették a tüzes fogót,Tovább…
A recenzióírás háromélű fegyver. Ha túl sok jót írsz az adott kötetről, magadra haragítod mindazokat, akik műértők, vagy annak aposztrofálják magukat. Ha túl sok rosszat, voodoo babákat gyárt majd rólad a szerző és rajongótábora, hogy tűpárnának használhasson. Esetleg megpróbálhatod az arany középutat, de akkor menten rád sütik a hozzá nemTovább…
(készülő regény részlete) Hetvenhét forró nyarán új filmet mutattak be a mozik, mely nagy port vert fel, egyenesen lázított a pszichiátria ellen. Az osztály dolgozóinak nagy része, de még a moziba egyébként is járó neurotikusok is látták a Forman-filmet, melynek utolsó kockáinál a szabadságot, a végtelen távlatot sugalló zene, ésTovább…