Tágas világban szűk szükség ne érjen, láss ki magadból, örülj: nézz az égre, a magasság mindig tüdődbe férjen, minden csak kezdet, ne gondolj a végre: ahogy a felhők formát váltanak, úgy vált alakot, úgy villódzik minden, a láthatók is félig látszanak, a létezőkben ott lüktet az Isten, hagyd átlobogni magadonTovább…

Írj olyat, amit te magad sem értesz. Mint amikor a körmöd beszakad. Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz. Ne hagyd magad. Írj olyat, amit más ért, de te nem. Seperj szilánkot, szedd össze a port. Hidd el, hogy akad ebben értelem. Sikál. Sikolt. Nem akarhatod megúszni kevéssel. Írd le, ahogyTovább…

József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…

Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…

Füvek. Rögök. Növényi béke. Korhadó ágak csendessége. Itt lent mindennek súlya van. A láthatót a föld lehúzza de az üresség súlytalan. Már hallom őt, hogy közelít. Fojtott, kapkodó dobbanások visszhangozzák a lépteit. Most áll. Most lép. Most jön. Jön értem. Ő, akit vártam. Akit féltem. A legutolsó ismeretlen kit ölelnemTovább…

Közöd A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban: „száraz űrben”, aTovább…

Akárhogy is kapálózol: csak a test van, semmi más. Belevesznél vagy kitörnél: mindenképp biztos bukás. Akárhogy is kapálózol: csak lélek van, semmi más. Tested ne akard levetni: tőle nincs feloldozás. Próbálkozhatsz újra s újra. Lélek és test: börtönöd. Mindkettő csak magát fújja – és egyikhez sincs közöd.   *Szabó T.Tovább…

Dés Andrásnak Az autóval megálltam a bolt előtt, és gyorsan be akartam rohanni, hogy vegyek egy tejet, de szólt az utolsó szám a CD-lejátszóban, és mozdulatlan ültem, mint ki megérkezett: elrévülve csak vártam, míg lüktetett a dallam, lélekben messze voltam, tág mezőn, ég alatt, pattogó tábortűznél, suttogó vizek partján, ésTovább…

1. Levegőt venni. Ég árulja. Visszadni, mi megmarad. Levegőt venni. Alleluja. Este recseg. Hajnal hasad. Víz, étel, álom. Ég árulja. Visszaadni, és megmarad. Inni. Működni. Alleluja. Dél, éjfél, szikla, sivatag. Árul, elárul, ad, kap, elvesz. Szív ver. Verejték, vér szakad. Kenyér, bor, élet, étel, áldás. Hisz: működik. Add meg magad.Tovább…

Ha az örökség az üres kéz, a hiába, a neszesemmi, ha az örökség csak a nincsen: a hiányt akkor át kell venni. Ha puszta űr, világgödör, a belső végtelen sötétje, tükörüreg, üres tükör: nézz bele, ne ugorj le mégse. * Vér az örökség, az erekben, és vér a földön, vérTovább…