(holaha zanzák) „hezitt állok, mást nem tehetek” Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. „Elmentem és megyek haza”, de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd,Tovább…

Ne beszélj nekem az arcodról, mondod, hiszen nagyon jól tudod, hogy neked már arcod sincs, már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok, azokkal pedig nem lehet mit kezdeni, menj be a fürdőszobába, próbáld lemosni magadról ezeket a maszkokat, mondod, mindenkinek ez lenne a legjobb, neked magadnak is, mondod, és eztTovább…

nézd mennyi baj van velem még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában fák suhognak a szélben dombok hullámzanak legalább megszagolhatnám a levegőt legalább érinthetném beérném kevéssel is lírázó perceimből látod kiszakít a tudat hogy valamit saját hibámból elveszíthetek egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokatTovább…

Akárhogy is kapálózol: csak a test van, semmi más. Belevesznél vagy kitörnél: mindenképp biztos bukás. Akárhogy is kapálózol: csak lélek van, semmi más. Tested ne akard levetni: tőle nincs feloldozás. Próbálkozhatsz újra s újra. Lélek és test: börtönöd. Mindkettő csak magát fújja – és egyikhez sincs közöd.   *Szabó T.Tovább…

1 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, ismételte Jézus. 2 Az egyszerű hallgatók bólogattak. A farizeusok és szadduceusok félretették vitáikat, most alkalmi szövetségre hajtották össze okos fejecskéiket, csak úgy csattogott közöttük a félelem, a rosszindulat, az irigység, a maguk iránt érzett aggodalom, akár a viharban kint felejtett zászló.Tovább…

Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…

Mindenütt babák Jaj, Istenem, mindenütt babák, mondta apa, ez a négy még vetkőzik, az a négy már fürdik, de aztán mindegyiknek külön pizsama kell, mire lefekszünk, reggel lesz, jaj, Istenem, mondta apa, mert most ő vigyáz rám, anya tüntetni ment a nők jogaiért, vagy valami ilyesmi, mondta apa, aztán becsuktaTovább…

El fogsz felejteni. Elbúcsúzhat az arcbőröm az ujjbegyedtől, ahogy az idegszálaid szállítottak valamit belőlem benned, integetek a központi pályaudvaron, az agyadban, és már nem látod, hogy elkezdem pirosra dörzsölni a szemem. El fogsz felejteni. Elfújsz majd egy gyertyát, és egy ideig a vékonyka füstön tűnődsz. Ahogy a viasz visszadermed, nemTovább…

Ebben a tükörben szeretteik elől menekülő halottakat szállásolok el éjszakára. Nem akarják, hogy emlékezzenek rájuk gondolatban újra és újra a kezükbe adják az ajándékokat, amiket csak udvariasságból fogadtak el, megetessék velük az ételt, amit kénytelenek voltak lenyelni, elmondassák velük a mondatokat, amiket sosem gondoltak komolyan. Nem szeretik, ha beszélnek róluk,Tovább…

(utána a csend) Az ajtók bezáródnak. Tudomásul vesszük. Sosem tudjuk meg, mi van mögöttük, mi lett volna, ha sikerül kinyitni őket. Az ablakok is bezárulnak. Elfogadjuk. Látjuk rajtuk keresztül az elérhetetlent. Emelt fővel megyünk tovább, a kivilágított folyosón. Átlátjuk. Legalábbis azt hisszük. Egyre kevesebb az ajtó, meg az ablak is.Tovább…