A húgom egy egész életet töltött a földön. Megszületett és meghalt. Közben sosem volt élénk, sosem mondott semmit. Úgy csinált, mint a kisbabák, sírt. De nem akarta, hogy megetessék. Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni a sorsot, majd a múltat. Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt, anyám szíve olyanTovább…

Ne várjatok rám. Beütött a nullásgépkorszak, vérfüvet köpök, csomósodik a csend, szorít a torok — a puszta lélegzés is fényűzésnek számít. Az érett, téli magasból hallgatásüledék hull alám. De még kitartok, akár egy hóemberszobrász. Ősi tűzhelyek hamujában kotorászok, kis forradalmak parázslanak el a szemem előtt. Gyakorlatlan felkelő vagyok, de leszTovább…

Megfáradt országot járok, körülöttem fáradt, szomorú arcok, szomorú arcok körülöttem, reménytelen pillantásokkal méregetnek, méregetnek egyre, azt nézik, mitől is van bennem még erő, erő, amely segít a lábaimat felemelni, vagy széttárni karjaimat. Néha-néha csak éppen elfeküdni volna jó, mozdulatlanul nézni, nézni bele a távolságba mintegy, belelélegezni a nagyvilágba, a nagyvilágba,Tovább…

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…

Azt mondta, iratkozzatok be a teológiai akadémiára, tanulmányozzam át a teljes írást töviről hegyire, görögül, latinul, héberül, és főleg ízlelgessem édességét állandóan. De előtte még azt mondta, hallgassak tanítókat, akik parazsat beszélnek, akiken látszik, hogy élik is, nemcsak hirdetik az ő csodás tetteit. De előtte még azt mondta, próbáljak végigTovább…

(Vonat) Bizonyos dolgokról az ember nem szívesen beszél. Vagy azért, mert nem akar, vagy azért, mert nem illik. De van, amikor kikívánkozik belőlünk az is, amiről nem kellene beszélnünk. Belőlem például most az kívánkozik ki, hogy tavaly névnapomra a bátyám hallókészüléket vett nekem ajándékba, mert azt gondolta, hogy azzal meghallomTovább…

Tükörbe nézz, ott van az ördög: ez az arccsont, ez a szemöldök, az üveges üres tekintet, ami belülről figyel minket, fészket rakott a koponyában, tőle mozog a nyelv a szájban, nélküle a test összetört rög: tükörbe nézz, ott van az ördög. 2. Tükörbe nézel, ott van Isten: pórusaidban, sejtjeidben, csakTovább…

Azok, akik látták az arcát, tudják, hogy az igazi otthon nem lesz ismerős. Nem találod majd ott a játékot, amit elvesztettél a mezőn hétévesen, nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid, és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem, ami után olyan sokáig sírtál, mégsem hiányzik majd semmi, ésTovább…

Hideg a reggel, nagycsöppű harmat ragyogtat fát, füvet, házat, tetőt, egy-egy diólevél lesuhangat, csendben éri az előtte esőt. Koppant, pattan, a csonthéjú termés, gurul, s elbúvik hullt levelekben. Esténként sün gyűjt, talpa neszezés, amint járkál a levélrengetegben. Súlyosan hull a harmatos levél, mit hideg, nedves éj csak siettet; az orgonaTovább…

az vagyok, ami mindig voltam a változás is én vagyok a változás az, ami látható de az állandóság még nagyobb az nem lehet, mert olyan nincsen hogy nem vagy többé önmagad az arcod, az néha elrohan de a tükörképed ott marad akkor is maradunk amikor nem marad belőlünk más, csakTovább…