Délután pont átöltözöm, leveszem a szoknyám és lehúzom a harisnyám, hogy felvegyem a háziruhámat, pont lelépek a szőnyegről a padlóra, amikor egyszer csak megfájdul a hasam. Úgy, mint délelőtt, a nagyszünetben, csak sokkal, de sokkal erősebben. Ilyet eddig még soha nem éreztem. Nem tudok megmozdulni, állok mezítláb a padlón, aztTovább…
Egyik este, kilenc után nem sokkal megszülettem, ezzel sorsom megpecsételődött, nem volt visszaút, nem volt több ellenvetés, ezt az életet muszáj lesz végigélnem, ha tetszik, ha nem. Persze az élet is próbálkozott néhányszor, hátha sikerül eltaszítani kényszerű elhatározásomtól, olykor csak apró trükköket vetett be, máskor halálos fenyegetésekkel és rafinált gyilkosságiTovább…
Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt. Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák, ilyenkor, meg este nem igazán biztonságos. De a járda ott simább,Tovább…
Kezdő tanítónő koromban esett meg velem, hogy életem első osztályába járt a nagy író legkisebb fia. Még nem voltam jártas igazán a nagybetűs irodalomban, de azért neki már akkor is neve volt. Nem olvastam tőle még semmit, ez viszont rám nézve volt kellemetlen, de akkor nem vettem ezt túlságosan nagyTovább…
Péntek hajnal. Lenne még némi idő az álmok világában, de a Nap első sugarai megszakítják ezen idilli állapotot. Bár éber az elme, valóság és valótlanság még keveredik egymással. Nem biztos még benne, mi az, ami igaz, és mi az, ami csak a képzeletének szüleménye. De azt már tudni véli, hogyTovább…
Apám azon a napon kezdett el a hangdobozokon dolgozni, amikor anyám elhagyta. Halála napjáig dolgozott rajtuk, összesen több mint tizenöt évet, amennyire tudom, mást nem is nagyon csinált, a dobozok teljesen kitöltötték az életét. Azt hittem, soha nem fog elkészülni velük, folyton panaszkodott, hogy ami papíron működik, az a valóságbanTovább…
Ebből az ablakból kilátás nyílik a tájra. Alig ötszáz méternyire van a torony. Nappal semmit nem lehet látni rajta, de esténként áttűnik a mesterségesen sötétített üvegeken át, hogy valaki, vagy valakik járkálnak benne. Ott, abban a kicsi fülkében. Vajon hányan lehetnek? És mért nem látni belőlük egyet sem nappal? VagyTovább…
Olvastam valahol, hogy Freud ifjabb éveiben szégyenlős volt, és zavarta, ha fiatal páciense szemben ülve vele az arcába meredt, ezért heverőre fektette a betegeit, ő maga pedig az illető fejéhez telepedett, hogy ne is lehessen látni őt. Ebből aztán a pszichoanalitikusok rítust csináltak: minthogy Freudnál így volt, valószínűleg így aTovább…
Szikrázó napsütésben, csukott szemmel ülve utaztam a vonaton. Ernyedten és egy kis fáziskéséssel löttyentem erre-arra, majdnem úgy, ahogy a lankadatlanul ráncigáló szerelvény diktálta, amikor a szemhéjamon átsuhanó árnyékok eszeveszett játékba kezdtek. Tudtam, ez azt jelenti, hogy elértük a folyót, ami mindig lázba hoz, és amit sohasem mulasztok el. Sietve felnéztemTovább…
Sosem tudhatjuk, mi játszódik le egy gyermek fejében. Csak sejthetjük. Éberen figyeli a körülötte lévő világot, de azt gondoljuk, nincsen tudatában annak. Ezért kérdez. Ám sokszor ezek a kérdések is értelmetlennek tűnnek, legalábbis a mi, felnőtt szemszögünkből. Az alábbi, kissé töredezett, mozaikos történet arról szól, hogyan váltak ezek a kezdetbenTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.