Karcsika hátra tett kézzel állt Anya és Apa előtt, nagy levegőt vett, és aztán mondani kezdte nekik a verset, de hibátlanul, olyan hibátlanul, mint a vízfolyás. Az iskolában akkor már több mint egy hete ezt tanulták, ezt a gyönyörű szép verset a háláról és a hálatelt szívről. Karcsika nagyon nehezenTovább…
– Mi ez a zenebona, te is hallod? Ezt kérdeztem a téren alkalmi padszomszédomtól. – Hogyne hallanám, heh, tudom én, messziről jön, fújja a szél, nem gondolod? Ez lehet magnó, rádió vagy tévé is, érted? Válasz közben indokolatlanul rángatta a vállát és rázta a kezeit. Hiába, a csavargás is művészetTovább…
December utolsó napján is kinyitott, mint napra nap, mert az órák nem állhatnak meg. Mérik és mutatják az időt, a megfoghatatlan és kiagyalt valóságot, a valójában nem létezőt. S ha mégsem mutatják, akkor meg kell azonnal reparálni akár régi, vagy új szerkezet. A szerkezetet, amely lehet mechanikus és ketyegő, vagyTovább…
V. Furcsa dolog történt. Séta közben úgy mentem el a varjak mellett, hogy azok odébb sem rebbentek a sárgába forduló, őszi réten. Sőt, bármennyire közel mentem hozzájuk, nyugodtak maradtak. Még a fiatalabb, bársonyfejű varjak sem zavartatták magukat, pedig ők rendszerint ijedősebbek, mint az öregek. Ez mindenesetre szokatlan a varjaktól. SokkalTovább…
Nagyapám egy közeli templomtornyot nézegetett az ágyából, és halkan szuszogott. A Szent Benedek Idősek Otthona lakója volt egy régi, boltíves épületben, amely egykoron gimnáziumként a szellem művelésének háza volt. A fehérre meszelt szoba falai visszaverték a délutáni nyári nap sugarait. Apámmal látogattuk meg. – Na, apu, mondj valamit! – hajoltTovább…
– Ezt egyszerűen nem tudom felfogni – rázta a fejét Sára, miközben a szokásos ebéd utáni kávéját kevergette az étteremben. – Egyszerűen nem értem, mi történhetett. – Stroke-ot kapott. Állítólag pár órát még élt, de már nem tudtak vele kommunikálni. Nem tért magához többé az agyvérzés után, és hiába próbáltakTovább…
Engem a falu felől hozott ki a jegyző, ami innen vagy öt kilométer, de már az autóban ülve kiszúrtam ezt a groteszk alakot. Most izzadva itt áll mellettem a prérin, ezen az isten háta mögötti vasúti megállóhelyen, a gyommal felvert, végeláthatatlanul semmibe nyúló betonperonon. A faluból nem jöhetett, ott mindenkitTovább…
Viola megszokta, hogy anyja öreg. Alig emlékezett rá fiatalon. Azt viszont egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy hiába hetvenhat éves, mindig elegáns volt. Kicsit meghízott, és nehezen járt, ha senki nem látta. Ha a barátnői kukkolták a panelház teraszáról, akkor a sarokig úgy lépkedett magas sarkú csizmájában, mintha a kifutónTovább…
1. A metropolita kastélya Lovasdomb legmagasabb pontján áll. Sárga színe messziről jelzi előkelőségét és életidegenségét a városlakók felé, de a lejtős, macskaköves út végül belesimul a város szövetébe. A kastély közelében barokk nagytemplom áll, ahol mindig aggastyán papok araszolnak, meg fürge járású ifjú segédlelkészek, és maga a metropolita is feltűnikTovább…
Rakovszkyt olvasok, ha hinni akarok benne, hogy érdemes. Dehogy érdemes, csak lehet. Lehet, tehát kell. Folyóvíz a csapban, szer a tűben: a szétfolyó, amorf kiterjedés egy pontra szűkülve spriccel át a szövegen, hogy szétáradjon az olvasóban. A konyhában álltam, tizenhatévesen, kidobtam a kukába a csirkenyakat, és megforgattam a ragacsos tányértTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.