Vaknak lenni jó. Vaknak lenni biztonságos. Ülsz a sötétben, és csak a zajokra, az illatokra vagy a saját elméd jelzéseire figyelsz. A gondolataidra, vagy csak a szél lebbenéseire. A vakok tudják, hogy mindig történik valami: a levegő megmoccan, az este súrolja a tárgyakat, az ágyszomszédot elfogja a nyugtalanság, verejtékezni kezd.Tovább…

Tegnap jártam Bertók Lászlónál, hogy elvigyem neki két legutóbbi könyvemet. Annak ellenére, hogy ez volt az első személyes találkozónk, igen barátságosan fogadott. Pálinka, kávé, kötetlen beszélgetés… Azt hiszem, önkéntelen őszinteségemből is érzékelhette nyíltságomat és feléje irányuló bizalmamat. Másfél órán át beszélgettünk. Nem tudom, hogy ez kevés-e, vagy sok. Mindenesetre többTovább…

Fruzsina remegő lábakkal lépegetett fel a koszos lépcsőkön, vörös köd gomolygott szeme előtt, kényszerítette magát, hogy hosszan, mélyen lélegezzen; a kopott, repedezett bejárati ajtón nem volt névtábla, csak fekete filccel rárajzolva egy tizennégyes szám, oldalra billenve, a csengő félig kifordult a falból, látszódott a kék és piros vezeték. Az irodábanTovább…

Szegényház volt, annak minden nyomorával és keserűségével együtt. Volt bőven mindkettőből, talán még több is, mint amit az ember elbír. Meg is hajlott abba az asszony háta, és keszegarcúvá faragta az egykor oly daliás férfi arcát. A szegénység egy dolog, az éhség egy másik, de lappangott a roskatag falak közöttTovább…

Parázs Gergely Tabánban lakó gimnáziumi tanár az utóbbi napokban szinte mindent és mindenkit megszámolt magában, és maga körül. Ahogyan osztott, szorzott, derivált és retirált, egyre érdekesebb megoldóképletekre bukkant. A múlt homályába vesző időben még használt szorzótáblát, logarlécet, meg függvénytáblázatot, mára azonban elavult lett valamennyi segítőeszköz. A férfi számára elérkezett azTovább…

Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A vörös Mindig is csodált, tisztelt minden élőlényt, de leginkább a fákhoz és a madarakhoz vonzódott. Még egészen kicsi gyerek volt, amikor elvitték az állatkertbe. Nagyon sokáig nem tudta kiheverni azt a fájdalmat, amit ott érzett a bezárt állatokTovább…

A minap a városba autóztam, de még mielőtt beértem volna a forgatagba, egy vasúti kereszteződésben sorompót kaptam. „Sebaj” – gondoltam magamban könnyedén -, „addig majd nézelődöm”. Épp valami üde foltot kerestem tekintettemmel az út menti kertekben, ahol a korán jött tavasz miatt már teljes pompájukban virágoztak a gyümölcsfák, de fejem,Tovább…

Látod, itt vagyok megint, egyből megtalálom a sírodat. Hoztam a teát. Már látom is a bögrét, amit a nagyival rögzítettünk a fejfához a télen. A te bögrédet. Hogy benőtte azóta a gaz! Kár, hogy nem látszik jól, pedig milyen jól mutatna itt a sok unalmas angyal között az a bőszoknyás,Tovább…

Ultrahangos képen eltűnődni, hosszan, mélán. Gyertyafényes vacsorát készíteni két személyre, borral, a pohárra falatnyi zoknit függeszteni, és várni a hatást. Három hónapig őrizni a titkot, majd kidüllesztett hassal, szűk pólóban az utcára menni. Reggelente émelyegni. Néha hányni. Érezni ahogy megmozdulsz. A szívverésed hallgatni az orvosnál. Esténként a fürdőkádban énekelni, örömmelTovább…

Álmomban verseket kántálok repülő szőnyegen állva. Varázsolok. Ugyanazt a pár sort mondom el újra és újra, közben a levegőből nézem, hogyan kelnek életre odalent az elszavalt jelenetek. Néha abbahagyom, csak bámulom a kárpitot a lábam alatt. Hályogszürke virágminta barna háttéren. Itt-ott seprőgép nyomait fedezem fel. Csend van. Kántálni kezdek megint.Tovább…